Névnapi peca

Az úgy volt, hogy már két héttel ezelőtt elkezdtük szervezni a pecát a Sió csatornára. De tegnap este fél tízkor Péter felhívott, hogy ugrott a peca mert magas a víz. Gyors agyalás telefonon keresztül, és döntés. Irány a Pécsi és a Fekete víz. A Fekete vízre már egy ideje készülünk pecázni, de sosem jutottunk el.
Peti telefonon felajánlotta, hogy jön értem hajnal négyre, de én nem éltem ezzel a lehetőséggel. Inkább maradtunk a reggel 6 órási találkában.
Piszok gyorsan reggel 5 óra lett. Eléggé enerváltan, és álmosan indult a reggel. De azért sikerült bebootolnom. 😛 Megjött Peti, kocsiba bepakolunk, és irány a Pécsi víz. Meg érkezés a kiszemelt és leinfózott helyhez, gyors parkolás az árnyékban, és irány a patakpart.
Örömmel nyugtáztam, és hangosan ezt a nagyvilágba kürtöltem, hogy van hal! 🙂 Kristálytiszta vízben rengeteg halat lehetett látni, és ahogy leértünk a patakpartra rengeteg kis ivadék volt a sekély vízbe.

Már dörzsöltük a tenyerünket, hogy belenyúltunk a tutitba. Aztán elkezdtünk dobálni. És dobáltunk, és dobáltunk, ja és csalit cseréltünk, és dobáltunk, és dobáltunk. Peti kicsit lejjebb ment, én maradtam a hídnál, ahová megérkeztünk. Kicsit megálltam a dobálással, és csak néztem a vizet. rengeteg domolykót láttam, és nagy meglepetésre előkerültek a sügerek kis csapata is (úgy 10-15 fős kis banda). Ahogy csak ott álltam, hortelen a híd árnyékából előbukkant 4-5 db 30-40 cm közötti domolykó. És mintha táncoltak volna a víz alatt. Csak körbe-körbe úszkáltak. Gyönyörű látvány volt. Aztán elkezdtem ismét dobálni, de semmi. Közben megérkezett Peti is. Feljebb a patakban látott szép nagy sügereket, de nem tudta őket becsapni. Én úgy döntöttem megreggelizem, és elindultam az autóhoz. Úgy 20 métert, ha megtehettem széles vigyorral a száján kilép Peti a híd alól, és egy kis sügeret tart a kezében.

Gyorsan visszaszaladtam, gyors fotózás, és vissza  a vízbe. A nagy izgalom után egy gyors reggeli, aztán vissza a híd alá. Már jó két órája csapdostuk a vizet, és egy kis sügeret tudtunk kikönyörögni abból a rengetek halból, így úgy döntöttünk továbbállunk a fekete vízhez.Na, de merre is van az arra? Térkép nincs a kocsiba. Akkor telefonon a térképen nézzük merre kell menni. Közben Peti elindult amerre az út vitt. A telefonom meg még mindig a gps jelet kereste, de okosabbak nem lettünk, ahogy a térképet néztem. Beértünk egy faluba, aztán a faluban vége lett az aszfaltos útnak. Akkor irány a földút. A telefont már hanyagoltam, és csak néztünk ki a fejünkből, hogy hol fogunk kilukadni? Aztán hirtelen a földúton haladva házakat pillantottunk meg, aztán egy fickó gyalogolt a poros úton. Gyorsan megálltunk mellette, és elhangzott az a párbeszéd (de inkább egy kérdés), amit az úriember nem tudott mire vélni:
– Jó napot kívánok.
– Lehet bután fog hangzani a kérdés, de hol is vagyunk pontosan?
– (kikerekedett szemekkel, nézett ránk az úriember, és jött a válasz) Görcsöny és Pellérd között félúton.
Megköszöntük a helymeghatározást, és elindultunk Görcsöny irányába, mert Sámod település volt az első cél. Ugyanis itt lehet megvenni az engedélyt a Fekete víz alsó szakaszára. Pontosan a Pécsi és Fekete-víz Szaporca község határában lévő összefolyástól a Dráva folyóba való befolyás előtti 50 méterig szól a kiváltott éves engedély. Ez cirka 6 km hosszú szakasza ennek a vízfolyásnak.
Megérkeztünk Sámodra, gyorsan kiváltottuk az éves engedélyt kő kemény 3200 ft-ért egy évre. A helyi kis kocsma nyitva is volt, akkor irány be egy kávéra már ki voltunk éhezve, akarom mondani szomjazva. A söntésben a csapos, közölte, hogy kávé az nincs! Szomorúan tudomásul vettük, és beültünk az autóba. Na majd a következő faluban. Átmentünk 3 falun, de egyikben sem volt nyitva egy kocsma sem. Így kávé nélkül jutottunk el a vízig.
Ahol Az első hídnál meg is álltunk és elkezdtük vallatni a vizet. Peti az első dobásai egyikével sikerül fogni egy kis balint.

De több jóval nem kecsegtetett ez a hely, így továbbálltunk.
Egy szimpatikus helyen megálltunk ismét, ahol épp kövezést alakítottak ki az egyik partoldalban. Itt láttam a bokor mellett pihenni egy kis kölyökcsukát. Szóval ígéretes helynek tűnt. Peti beült egy fa mellé, én a kövezésnél vallattam a vizet.

Hirtelen Peti felkiáltott, és ahogy odanéztem az UL pálcája karikába hajlott, és csak fogta a botot. Pár másodperc múlva hirtelen kiegyenesedett a bot, és ahogy tekerte az orsó a zsinór végén már nem volt csali. Egy ugly duckling wobbler bánta.
Ahogy a nap egyre magasabbra kúszott az égbolton egyre kevesebb kapást tudtunk kicsikarni, vagyis szinte semmit. Szépen lassan haladtunk lefelé a Dráva torkolat felé, amikor épp a derékig érő gazban próbáltam előrejutni, és persze a meredek partoldalon való leesést elkerülni, megpillantottam egy kajakot a vízen, és egy Magyar zászlót a végében. Ahogy közelebb mentem láttam már az orrán az ismerős festést. Maga Atyafival találkoztunk.

Pár mondatot váltottunk, aztán Ő elindult felfelé, mi meg lefelé tanácsára. Mert az alsó részen vannak a csukák. És a tapasztalt horgász tanácsait mindig szívesen vesszük. El is jutottunk úgy jó 100 méterre, ahol is két fűzfa volt a túlparton, és rengeteg balint láttunk a magas partról, ahogyan úszkálnak fel, s alá a vízfelszín közelében. Elkezdtük vallatni ezt a részt, de csak a folyamatos kikíséréseken felül nem jutottunk  el a halfogásig. Párszor a fa árnyékából kijött egy-egy termetesebb balin, de amint a napsütötte részre ért már rögvest vissza is fordult. Így hát visszaindultunk, mert lassan indultunk haza. Útközben még váltottunk pár mondatot Atyafival, aztán még visszamentünk a két legígéretesebb helyre, de semmi. beültünk az autóba, és elindultunk Pécs irányába.
Összességében egy igen jó pecán vagyunk túl. Igaz én nem fogtam halat, de nem mindig a halfogásról szól a peca. Főleg, ha ilyen szép, víznél van az ember.