Kis patak nagy rejtélyei

Reggel 3:50. Bence ébreszt, hogy valami nem jó a pocakjával, felkelek megnézem. Na, de mindezt egy 3 hetes kiskrapektől kell elképzelni! Hangerő a maximumon. Én pattanok ki az ágyból, mint egy katona tiszt! 😀 Bővebben…

Reklámok

Az első bénázásom

Big T-vel vasárnap délután elmentünk egy kis patakpecára, és az újonnan vásárolt EKSÖN kamerát is sikerült kicsit tesztelni….mondjuk van még mit tanulnom filmezés terén, meg a beállítások, meg minden egyéb…. Bővebben…

Olasz éjszaka Karasica nappal

Az úgy volt kérem szépen, hogy már nagyon ki voltam “éhezve” egy match botos vagyis inkább egy úszós pecára. Kaptunk az alkalmon Petivel, és Kendét is elvittük magunkkal horgászni. Mivel mindketten melóztunk pénteken, vasárnapra volt már program, így péntek éjszakai horgászat kezdett körvonalazódni, de ezt megfejeltük egy szombati Karasica  pataktúrával. Na de nem szaladok ennyire előre.
Pénteken meló után összekaptam magam, Peti a fél családját, elmentünk Olaszra horgászni egy kicsit. Kicsit “késve” érkeztünk ki mert már rengetegen voltak kint a tóparton. gyorsan kipakolás, botszerelés, és pecázás. Persze Kende az előkészületekben nagy segítségünkre volt, mert ha Ő nincs akkor az etetőanyag még most sem lenne bekeverve. 😉
Elkezdtünk pecázni, de említésre méltó fogásról az éjszakai peca folyamán nem tudok beszámolni részünkről. Ellenben Kende este míg el nem aludt, és hajnalban amikor felébredt megmutatta, hogyan kell horgászni. Ami nekünk nem ment éjjel, Ő hajnalban 1,5 óra alatt megmutatta. 3 m-es spicc bottal szedegette ki a küszöket (cirka 20 db-ot). Ami egy 4 éves kis horgásztól igen szép teljesítmény. És még ráadásul álmos is volt. 😛


Aránylag gyorsan eltelt az éjszaka.  A hazafelé tartó úton Kende kimutatta tetszését, és azt is hogy mennyire jól érezte magát ezen a közös horgászaton. 🙂

A sztorimesélés is “érdekes”, mert egy éjszakai pecánál (főleg tóparton) mindig vannak jókedvű és hangos emberek. 🙂
Hazaértünk, gyors tusolás, életmentő kávé, és irány Villány. Egyből a Karasica partján autót leraktuk. Gyors szerelés. Petinek az új pálcája kipróbálás előtt állt, és zsinórt csévéltünk az orsóra. Amint megvolt irány a patakpart. A gáton átérve, 2 helyi erőt pillantottunk meg. Ők kárászoztak, de hasznos információkkal láttak el bennünket, hol és mit érdemes. Én egyből a zubogót kezdtem el vallatni. Legutóbb amikor itt jártam ezen a terepen tépett meg valami. Igaz akkor közel 50-80 cmrel magasabb volt a víz. Nem is kellett sokat várni az első rávágásra. Első dobás első koppintás. Második dobás első csuka. Nagy volt az öröm. 🙂
De nem is írogatok én tovább mert felesleges. Ki merem jelenteni, hogy az eddigi legjobb patakpecánk volt. Cirka négy óra alatt a jól számoltunk ketten kb 20 halat fogtunk, és szerintem ugyan ennyi le is maradt.

Nemhiába írta nekem Atyafi a Karasicáról (szó szerint idézek, utólagos engedélyével 😉 ): “Jó az a placc! Nagyon szerettem oda járni, csak ne nyőtt volna kajak a seggemre.”

Rövid séta a Karasicán

Miután Balázst nemrég jól megtépte valami a Karasicán, és amúgy is januárban voltam ott utoljára egy újabb éjszakai peca után úgy éreztem levezetésnek jó lesz egy kis portya a patakparton. Nem is bántam meg, habár 40 órát voltam ébren egyhuzamban. Balázsunk már megint kujtorog valahol a Tisza környékén, így Tomi jött ismét velem, erre a vízre neki is szól az engedélye. A Villány alatti kb egy kilométeres szakaszt vallattuk kis wobblerekkel, körforgókkal meg néhány kezdetleges műléggyel. Rengeteg koppintás, sok lekövetés, egy leakadt balin , két domolykó nekem , és végre Tomi sikerélménye (ő még nálam is kezdőbb pergető): első pergetett hala egy kis csukakölyök képében. Nagy volt az öröm. Jómagam a patakot is megjártam a 300Ft-os kis körforgó miatt akinek a két domit köszönhettem előtte. Csak nem hagyom egy 50-60 centis víz túlpartján…

 

Dergez Péter

DSCN0504 DSCN0505 DSCN0506 DSCN0507 DSCN0508 DSCN0509 DSCN0510 DSCN0512 DSCN0513 DSCN0515 DSCN0517 DSCN0525

Karasica télen

Úgy esett, hogy Péter barátommal már nem bírtuk a bezártságot – egy horgásznak nem lételeme a zárt tér. Hirtelen felindulásból elindultunk vallatni a Karasica patakot.

Amint megérkeztünk a víz partjára, konstatáltuk, hogy nem a lassú folyású patakocska áll most velünk szemben, hanem igen “gyors” folyású, helyenként két méter mély folyó. Elkezdtük bejárni a környéket halak után kutatva. Sajnos 3-4 órás horgászatunk során nem találtunk egyet sem, de legalább kimozdultunk a friss levegőre, és uszkve 5-6 km-t gyalogoltunk – vagyis könnyed testmozgás volt az elmacskásodott, elkényelmesedett testünknek. A lelkünknek volt igazán szüksége erre, hogy pecabotot foghattunk a kezünkben, és megcsodálhattuk a természet téli szépségeit.

Gazdag Erzsi: Tél a falun

Hófehér most a határ.
Kinn a réten kánya jár.
Nincs az úton semi nyom,
csak amit a kánya von:
finom krikszkraksz a havon

Hósuba van mindenen,
mint fázó emberen.
Mint csőszön zord időn,
kicsi házon, háztetőn,
suba van a temetőn.

Subás házban emberek.
Padkán cica szendereg.
A sarokban a kapanyél.
Nagyanyóka most mesél:
“Jaj, gyerekek, itt a tél!

Itt a tél, s lám itt a a hó;
habfehér, mint a cipó.
S nézzetek csak ide, hej,
olyan habos, mint a tej,
mit az Örzse néni fej.”

A kemence sustorog.
Hallgassuk meg, mit morog!
“Én mindenkit szeretek;
adok egy kis meleget,
jertek körém, gyerekek!”

Most a falu kiscsibe,
pihés hó rajt a pihe.
Tél az anyja, takarja;
szárnya alatt altatja.
– Hadd ébredjen tavaszra!