XV. Országos Csónakos Pergető Bajnokság – 1. forduló

Ennek a bejegyzésnek már egyszer nekiugrottam, posztoltam, is, de lekerült, ahogyan sok más is a blogról! Picit formálódott, csiszolódott a blog. Semmi csicsa, semmi cicoma! Szóval most pár hónap elteltével próbálom feleleveníteni az I forduló nem túl acélosra sikeredett fordulóját!
Szóval…..
Bővebben…

Házi! De nem pálinka :D

Amikor Balu felhozta az ötletet, hogy legyen verseny, mindenki ráröppent az ötletre, mint gyöngytyúk a takonyra, majd szép lassan elkezdtük szervezni az első baráti legyes versenyünket. Még télen a legyes klubnapokon kezdtük el nézegetni a térképet Baluval, hogy hol, Bővebben…

Drávai misztikum

Volt egy felejthetetlen találkozásom Halásszyval nem is olyan rég. Ráadásul még Döme és Atyafi társaságában tölthettem el egy hétvégét a kertek alján. Ezt a hétvégét még hetekkel később is emlegettük, hogy mennyire jól éreztük magunkat, hogy milyen jó is volt tengeralattjáró szirénájára ébredni hajnalban. Bővebben…

Névnapi peca

Az úgy volt, hogy már két héttel ezelőtt elkezdtük szervezni a pecát a Sió csatornára. De tegnap este fél tízkor Péter felhívott, hogy ugrott a peca mert magas a víz. Gyors agyalás telefonon keresztül, és döntés. Irány a Pécsi és a Fekete víz. A Fekete vízre már egy ideje készülünk pecázni, de sosem jutottunk el.
Peti telefonon felajánlotta, hogy jön értem hajnal négyre, de én nem éltem ezzel a lehetőséggel. Inkább maradtunk a reggel 6 órási találkában.
Piszok gyorsan reggel 5 óra lett. Eléggé enerváltan, és álmosan indult a reggel. De azért sikerült bebootolnom. 😛 Megjött Peti, kocsiba bepakolunk, és irány a Pécsi víz. Meg érkezés a kiszemelt és leinfózott helyhez, gyors parkolás az árnyékban, és irány a patakpart.
Örömmel nyugtáztam, és hangosan ezt a nagyvilágba kürtöltem, hogy van hal! 🙂 Kristálytiszta vízben rengeteg halat lehetett látni, és ahogy leértünk a patakpartra rengeteg kis ivadék volt a sekély vízbe.
2013.06.29_Pécsi víz_03
Már dörzsöltük a tenyerünket, hogy belenyúltunk a tutitba. Aztán elkezdtünk dobálni. És dobáltunk, és dobáltunk, ja és csalit cseréltünk, és dobáltunk, és dobáltunk. Peti kicsit lejjebb ment, én maradtam a hídnál, ahová megérkeztünk. Kicsit megálltam a dobálással, és csak néztem a vizet. rengeteg domolykót láttam, és nagy meglepetésre előkerültek a sügerek kis csapata is (úgy 10-15 fős kis banda). Ahogy csak ott álltam, hortelen a híd árnyékából előbukkant 4-5 db 30-40 cm közötti domolykó. És mintha táncoltak volna a víz alatt. Csak körbe-körbe úszkáltak. Gyönyörű látvány volt. Aztán elkezdtem ismét dobálni, de semmi. Közben megérkezett Peti is. Feljebb a patakban látott szép nagy sügereket, de nem tudta őket becsapni. Én úgy döntöttem megreggelizem, és elindultam az autóhoz. Úgy 20 métert, ha megtehettem széles vigyorral a száján kilép Peti a híd alól, és egy kis sügeret tart a kezében.
2013.06.29_Pécsi víz_04
Gyorsan visszaszaladtam, gyors fotózás, és vissza  a vízbe. A nagy izgalom után egy gyors reggeli, aztán vissza a híd alá. Már jó két órája csapdostuk a vizet, és egy kis sügeret tudtunk kikönyörögni abból a rengetek halból, így úgy döntöttünk továbbállunk a fekete vízhez.Na, de merre is van az arra? Térkép nincs a kocsiba. Akkor telefonon a térképen nézzük merre kell menni. Közben Peti elindult amerre az út vitt. A telefonom meg még mindig a gps jelet kereste, de okosabbak nem lettünk, ahogy a térképet néztem. Beértünk egy faluba, aztán a faluban vége lett az aszfaltos útnak. Akkor irány a földút. A telefont már hanyagoltam, és csak néztünk ki a fejünkből, hogy hol fogunk kilukadni? Aztán hirtelen a földúton haladva házakat pillantottunk meg, aztán egy fickó gyalogolt a poros úton. Gyorsan megálltunk mellette, és elhangzott az a párbeszéd (de inkább egy kérdés), amit az úriember nem tudott mire vélni:
– Jó napot kívánok.
– Lehet bután fog hangzani a kérdés, de hol is vagyunk pontosan?
– (kikerekedett szemekkel, nézett ránk az úriember, és jött a válasz) Görcsöny és Pellérd között félúton.
Megköszöntük a helymeghatározást, és elindultunk Görcsöny irányába, mert Sámod település volt az első cél. Ugyanis itt lehet megvenni az engedélyt a Fekete víz alsó szakaszára. Pontosan a Pécsi és Fekete-víz Szaporca község határában lévő összefolyástól a Dráva folyóba való befolyás előtti 50 méterig szól a kiváltott éves engedély. Ez cirka 6 km hosszú szakasza ennek a vízfolyásnak.
Megérkeztünk Sámodra, gyorsan kiváltottuk az éves engedélyt kő kemény 3200 ft-ért egy évre. A helyi kis kocsma nyitva is volt, akkor irány be egy kávéra már ki voltunk éhezve, akarom mondani szomjazva. A söntésben a csapos, közölte, hogy kávé az nincs! Szomorúan tudomásul vettük, és beültünk az autóba. Na majd a következő faluban. Átmentünk 3 falun, de egyikben sem volt nyitva egy kocsma sem. Így kávé nélkül jutottunk el a vízig.
Ahol Az első hídnál meg is álltunk és elkezdtük vallatni a vizet. Peti az első dobásai egyikével sikerül fogni egy kis balint.
2013.06.29_Fekete víz_20
De több jóval nem kecsegtetett ez a hely, így továbbálltunk.
Egy szimpatikus helyen megálltunk ismét, ahol épp kövezést alakítottak ki az egyik partoldalban. Itt láttam a bokor mellett pihenni egy kis kölyökcsukát. Szóval ígéretes helynek tűnt. Peti beült egy fa mellé, én a kövezésnél vallattam a vizet.
2013.06.29_Fekete víz_03
Hirtelen Peti felkiáltott, és ahogy odanéztem az UL pálcája karikába hajlott, és csak fogta a botot. Pár másodperc múlva hirtelen kiegyenesedett a bot, és ahogy tekerte az orsó a zsinór végén már nem volt csali. Egy ugly duckling wobbler bánta.
Ahogy a nap egyre magasabbra kúszott az égbolton egyre kevesebb kapást tudtunk kicsikarni, vagyis szinte semmit. Szépen lassan haladtunk lefelé a Dráva torkolat felé, amikor épp a derékig érő gazban próbáltam előrejutni, és persze a meredek partoldalon való leesést elkerülni, megpillantottam egy kajakot a vízen, és egy Magyar zászlót a végében. Ahogy közelebb mentem láttam már az orrán az ismerős festést. Maga Atyafival találkoztunk.
2013.06.29_Fekete víz_26
Pár mondatot váltottunk, aztán Ő elindult felfelé, mi meg lefelé tanácsára. Mert az alsó részen vannak a csukák. És a tapasztalt horgász tanácsait mindig szívesen vesszük. El is jutottunk úgy jó 100 méterre, ahol is két fűzfa volt a túlparton, és rengeteg balint láttunk a magas partról, ahogyan úszkálnak fel, s alá a vízfelszín közelében. Elkezdtük vallatni ezt a részt, de csak a folyamatos kikíséréseken felül nem jutottunk  el a halfogásig. Párszor a fa árnyékából kijött egy-egy termetesebb balin, de amint a napsütötte részre ért már rögvest vissza is fordult. Így hát visszaindultunk, mert lassan indultunk haza. Útközben még váltottunk pár mondatot Atyafival, aztán még visszamentünk a két legígéretesebb helyre, de semmi. beültünk az autóba, és elindultunk Pécs irányába.
Összességében egy igen jó pecán vagyunk túl. Igaz én nem fogtam halat, de nem mindig a halfogásról szól a peca. Főleg, ha ilyen szép, víznél van az ember.