Egy jó hónap után

Elkapott engem is a mókuskerék, így család mellett nehezen tudok időt szakítani a hobbimra (szenvedélyemre). Ami nem azt jelenti, hogy nem voltam horgászni, csak nem történik annyi minden abban a 2-3 órában, amíg kint tudok lenni a vízen, mint amikor minimum egy fél napot dobálok. Ráadásul, ha történik is, sokadszorra osszam meg Veletek, hogy fogtam halat? Szóval az elmúlt egy hónapban szolidan zajlott az élet itt Baranyában. Kis család, meló, peca, suli…. Bővebben…

Sűrű és tartalmas

Ágyaztam, gyors úsztam, haveromat ugrattam, kütyüt vettem egy blogon, kutya dobolt egy dobon, s véget ért a forgatás….
Valami ilyesmi volt velem is az elmúlt időszakban. Eléggé sűrűre sikeredett, volt peca, legyes klub, kötözgettem is egy kicsit, szóval nem unatkoztam. Bővebben…

Hulló falevél

4
Üvegpalota mélyén sűrűn kong a csend,
lucskos, rothadó levéltől süpped a föld,
sistergő kölyök hold fehéren sápad fent,
ősi tölgyfa öblös, mély álma üde zöld.
1
Egyik ágán rég elhagyott fészek zörög,
tojáshéj bújik az apró pihék között,
romos kút mellett, horpadó bádogvödör,
mezit lábaktól kitaposott mély gödör.
3
Múlt idő surranástól súlyos az erdő,
szitáló esőillat kushad a tájon,
borzongva óvakodik arra a szellő,
az ősz közeledik lassú ólomlábon.
(Maretics Erika)

Hőségben is van valami jó (nem is kevés)

Úgy esett, hogy eljutottam végre arra a vízre ahol Bokor Karcsibával már Petiék pecáztak egyszer. Komló mellett van a hely. Egy kis eldugott horgász paradicsom (GPS koordinátái:  46°12’36.01″É;  18°16’3.77″K).
Én kiértem reggel korábban, mert Peti hozta a kis családját is. És én amúgy is sokáig szoktam előkészülni, ha matchbotos pecáról van szó. Szerelékbeállítás, összepakolás, hogy körülöttem legyen minden, Egyszóval Szeretem a rendet körülöttem! 😛 😀
Gadányi tó_2013.07.27
Elkezdtem pecázni amíg megérkeznek Petiék, és sorra fogdostam a keszegeket. Tudtam, hogy sajnos van törpeharcsa is, és én ennek nem igazán örültem. De peca elején a keszegcsapat elzavarhatta a törperajt, mert egyet sem sikerült fognom. A keszegek viszont szépen jöttek.
Gadányi tó_2013.07.13
Aztán beköszöntött az első ponty.  Éppen, hogy meg volt méret, de olyan erőben volt, hogy azt hittem fárasztás közben, hogy 2-3 kg körüli lehet. 🙂 Petiék megérkezéséig fogtam még egy hasonló méretű pontyot, és csak beköszönt egy törpe is, igaz a maga 15-20 cm-es méretével igen szép példány volt már.
Megérkezett a kis család, és máris felpezsdült a horgászhelyem környéke. Kende be volt már zsongva, hogy horgászni szeretne. 🙂
Gyors kipakolás, szerelés, Horgászhely elfoglalása és jöhetett a peca!
Nem is kellett sokáig várni az első halacskájára Kendének.
Gadányi tó_2013.07.03
Így fáraszt egy nagy 4 éves horgász picker bottal! 🙂
Gadányi tó_2013.07.04 Gadányi tó_2013.07.05 Gadányi tó_2013.07.06 Gadányi tó_2013.07.07
Azért Apa segít ha kell. 😉
Gadányi tó_2013.07.09
Apa kiszedi a horgot….
Gadányi tó_2013.07.11 Gadányi tó_2013.07.10
A sebet Kende lefertőtleníti….
Gadányi tó_2013.07.23
Gadányi tó_2013.07.21
Apa segít megfogni a halat…

Gadányi tó_2013.07.22 Gadányi tó_2013.07.12
És készül a sztárfotó az első egyedül fogott ponttyal! 😉
Gadányi tó_2013.07.24 Gadányi tó_2013.07.02
Gadányi tó_2013.07.25
És szépen vissza a vízbe….
Gadányi tó_2013.07.26
Persze a kézmosás nem maradhat el. 🙂
Hihetetlen milyen örömet tud okozni egy embernek a halfogás, hát még egy gyereknek. És az, hogy egy ilyen gyereket lát az embere halat fogni, az valami leírhatatlan.
Azért mi is próbáltunk felnőni a helyzethez. 😛 Jöttek szépen a pontyok Petinek is és nekem is. Csak ámultunk, hogy milyen erőben vannak itt a halak. Nem fogtunk nagyokat, de ez az átlag 30 cm körüli halak félelmetes erőben voltak. A délután azt hittem sikerült fognom valami termetesebb jószágot.
Gadányi tó_2013.07.14
De tévedtem….közel két kg körüli ponty volt. Nagyon élménydús fárasztásokat élhettünk át ma pontyozás közben. Hozzá kell tenni, hogy itt tilos az etetőanyag használata! Csak szemes (főtt kukorica, búza,stb.) etetést lehet alkalmazni, és azt sem ész nélkül. Ez látszott a víz minőségén is, és a halak kicsattantak az egészségtől. A nyerő csali, nem valami hiper – szuper csoda bolti akármi volt. A horgász berkekben lassan feledésbe merült kenyér volt. Hiába vittem én kukoricát csalizni. Ha kenyérrel csaliztunk 5 kapásból 4 ponty volt. Így sikerült a pontyozásra szánt pecából 16 pontyot kiszednem. Igaz nem kapitális méretű halakat fogtam, de higgyétek el piszkosul elfáradtunk Petivel.
És ha már itt voltunk átmentünk a kisebb óra pergetni egy kicsit. Ebben a tóban vannak fekete sügerek, és reménykedtem benne, hogy sikerül fognom belőlük. Sajnos hiába dobáltunk nem találtuk meg őket. Viszont sikerült egy kis süllőt fognom, egy jó pár törpeharcsát, és….
Gadányi tó_2013.07.15 Gadányi tó_2013.07.16 Gadányi tó_2013.07.17 Gadányi tó_2013.07.18 Gadányi tó_2013.07.19 Gadányi tó_2013.07.20
…  🙂  😀  😛

…egy héttel később

Amíg én Isztria “dombjain” róttam a kilométereket, Péter barátom ismét pecázott, és persze megint egy jó pecából maradtam ki. Persze megint én maradtam ki a jóból! 🙂 Na jó nem is, mert 29 °C körüli napi hőmérséklet, gyönyörű tájak, hideg sörök, tengerpart. Nekem ez jutott a hétvégén. 😛

De íme Peti legújabb írása:

A hajnali napsugarak már régen sehol.. nem, ez nem jó. Merengve tűnődtem a múltbéli árnyak…pfff… Mint a  madarak a szél szárnyán, olyan szabadon…na jól van, hagyjuk… Biztos csak azért van, mert 17 év kihagyás után 2 éve szoktam vissza a vízpartra, de általában peca előtt vagy rosszul alszom, vagy sehogy, mégis úgy ugrom ki az ágyból mielőtt megszólal az ébresztő, ahogy kell. Így volt ez ma is, már rég nem hajnal volt. Gyors reggeli, kávé, öltözés, kocsiba be, fél hétkor kékfehérpirosmulti parkoló, kis várakozás. Közben kenyér beszerzése csalizáshoz.

Megérkezik András és Karcsibá’ (aki nem más, mint Bokor Károly). Kis tanakodás és bemutatkozás után irány a víz, ahol az előző héten voltam. András megnézte a héten és úgy döntöttünk, még egyszer ránézünk. Hegyre fel, hegyről le városba be, városból ki, dombra fel, dombról le és már ott is voltunk. Kis terepszemle után ismét a kisebbik tavon kezdtünk, ami a múlt héten a süllőket adta. Miután tegnap szereztem patakpecához az egyik legolcsóbb botot, ami a piacon van, hogy kipróbáljam, elhoztam. Egy kis 1,80-as Tubertini (SIEKA) 0-10g-os bot. Feltettem egy fehér egyfarkú 7 cm-es twistert, 3g-os fejjel, és hajrá. Második dobásra kis süllőkölyök a befolyás mellett. Horog ki, húsz másodperc múlva szabad volt.
Vallatjuk a vizet, szépen dobálunk mindenfélével, egyelőre nagy a csend. Karcsibá’ többször lát megfordulni valamit, András is elindul a másik tó felé, ahol állítólag nagy csukák is vannak néhányan. Még el sem megy a rangidős spori mellett, egy éppen csak elé ejtett körforgót elkapott egy szép kövér …hmm… olyan süllőforma, ahogy vergődik, de mégsem az. Nem is úgy viselkedik, zömökebb is, aztán mikor Karcsibá’ kiemeli, látom, hogy nem tudom mi ez. Pisztrángsügér. Olyan jó 80 dekás.
Vissza is ment szépen. (Ezt nem fogom leírni mindig, mind visszakerült a vízbe, ami kijött). Van még mit tanuljak, nagyon helyes halacska volt. Zömök, kicsit kisebb szájjal, mint amit sügérfotókon látok, és gyönyörű színű. Ezután jöttek az elmaradhatatlan törpék, egyik András wobblerét kapta el, a másik az én twisteremet.

10 óra körül átmentünk a másik tóra dobálni, mondván a süllők úgyis alszanak, a csukák meg hátha felébredtek. Ott is dobáltunk mindenfélét, de a csukák terített asztala mellett a mi felhozatalunk elég csóró volt. A part szélén olyan ricsajt csaptak az ívó küszök, hogy alig értettük egymás szavát. Karcsibá’ fogott még egy kis süllőt, majd azon tanakodtunk 11 körül Andrással, hogy megnézzük a tó békésebb lakóit is. Ő matchbottal, én meg hoztam egy kis pickert. Az ám, és mit hagy otthon a hülyegyerek? Persze hogy a picker spicceit. Gondolatban visszamentem 14 éves koromra, amikor volt egy nádbotom meg valamelyik Hokév – talán a Balaton (ez utóbbit egy harcsa úgy szedte el mellőlem a Dráván akkoriban, hogy bele se szólhattam, a 6-os köracél bottartó derékszögre hajlott fél másodperc alatt) és mindent meg tudtam velük oldani. Úgyhogy lekaptam a pergető orsót az erősebbik pergető botról (ez egy 7-28g-os 2,10-es abut takar), rátettem egy 16-os monofillal töltött match orsót, gubanc gátlót, rá egy – az imént kiszedett – 25g körüli végólmot – miután etetőanyagot nem szabad használni a tavon, csak magokat – előkét, és ezt használtam pickernek. András beszólt 2 marék vegyes magot, feltett egy darab kukoricát, és 2 perccel dobás után már fárasztotta is a kis pontyot. Még gyorsabban szereltem. Horog mellé hajszálra sbs flumino csúcs popáp neonnarancs izé. Oszt mehet. Szerintem a halak nem merték megenni, még hasonlót sem valószínű, hogy láttak valaha. Negyedóra múlva kiszedtem, megfogadtam az okosabb tanácsát, és tettem fel kenyérgolyót a hajszálra. 2 perc és jött egy szép dévér keszeg, közben András is szedte őket kifele, majd valaki le akarta tépni a rezgőspiccessé avanzsált pergető botot a villáról.  Helyes, max 1,5 kilós ponty a jelentkező, ilyen bottal külön élmény volt a fárasztás.

Közben Karcsibá’ is visszatért a másik tóról, ahol újabb pisztrángsügért szedett ki, majd néhány dévért és a sok sikertelen kapás után úgy döntöttünk, elég mára. (Főleg Andrásnak, aki éjszakás melóból jött.) Pakolás, aztán irány haza. Ezúton köszönet Mészáros Andrisnak, aki megszervezte és fáradtan is szépen végignyomta a napot, és Bokor Karcsibá nak aki eljött és akitől élőben is elleshettem néhány trükköt végre. Meg annak, aki eddig elolvasta. 🙂

Más “tollából”

szerző: Dergez Péter

Az egész úgy kezdődött, hogy elromlott a fűnyíró. Délelőtt 10 óra volt, az elmúlt időszak legszárazabbnak látszó napja és döntenem kellett. Ha elkezdem bütykölni, akkor ugrott a mai peca, ha horgászni megyek, nem lesz kész a fűnyírás, ami amúgy is 3 hete tolódik az esők miatt.  Sokáig nem gondolkodtam, szóltam Tominak aki épp ismerkedik a pergetéssel, hogy kapja össze magát, aztán hajrá!

Múlt héten kaptuk a tippet egy vízről, ami közel van, de nincs tömeg, van pár érdekes szabály de ha betartod őket, illetve van némi fogalmad a horgászetikettről és a természetben való viselkedésről, akkor a tulajjal is jól ki fogsz jönni. A bejegyzés kicsit titkosnak tűnhet, de se én, se a helyiek nem szeretnék, ha sokan megrohannák ezután a vizet. Az arra érdemesek vagy ismerik, vagy úgyis eljutnak ide.
25 perc autózás után leértünk a hegyről és egy közeli objektumnál találkoztunk az informátorommal, aki közben az idegenvezetőnk is lett (Ian Fleming sehol nincs). Mentünk még 5 percig, ki a városból, fel a dombra le a dombról és már ott is voltunk.
Szép, rendezett és nem utolsósorban labortisztaságú környezetben várt a két tó. Még a fák is mintha vigyázzba vágták volna magukat (szigorú ember a tógazda). A nagyobbik tavon ketten horgásztak, a kisebbiken egy pár volt. Etetőanyagot tilos használni, hallottunk nagy pontyokról és óriás csukákról, de ma sajnos ilyennel nem találkoztunk. Majd legközelebb.
Az első, nagyobbik tavat mutatta be először a helyismerettel rendelkező informátor, – az egyszerűség kedvéért hívjuk őt Balázsnak –  látszott hogy nem először van itt, ahol akadókat mondott ott tényleg minden harmadik dobásra bent hagytunk valami szuvenírt a halaknak. Ő inkább átsétált legyezni a túlpartra, mi meg ismerkedtünk a vízzel. Mi dobáltunk egy órácskát, ő közben egy kis pontykölökkel gazdagította az élményeit, majd átmentünk a kisebb tó partjára, ahol szép süllőket lehetett sejteni. Itt már halat is fogtunk, Tomi is, én is 1-1 törpeharcsát. Úgy kapta be a hármas fehér Mepps hármashorgának az egyikét, mint a profik. Majd egy kagyló is ránk ijesztett.
Délután 2 körül jobban beborult, szemerkélő eső volt és itt mutatta meg a víz azt az arcát, amiért jöttünk. Először a part mellett fordult vissza egy gyönyörű nagy kék farok a körforgót követve, majd mikor nem volt jelentkező, jött a jolly jokerem, a fehér swimming grub. Táncoltatás a fenéken a partig, majd görbül a bot! Szép nagy süllő volt, ki is rázta a szájából a part mellett a horgot. Kézremegés, adrenalinfröccs. Gondoltam, a nagyot nehezebben nyeli be, feltettem egy kis fehér twistert, erről is lefordult egy, majd a következő már szépen akadt. Meg még egy. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán kisütött a nap és süllőék elmentek aludni.

Okéoké, tudom hogy sokat beszélek, mindjárt jönnek a képek.

Ismeretlen vízen 5 óra alatt szép teljesítmény volt úgy érzem. Még egyszer köszönet Balázsnak és a tógazdának. Meg persze Tominak, hogy kitartott. És most beszéljenek a képek. Amik tényleg jók, azt Balázs fotózta, amik meg csak képek, azt nekem sikerült. A blog gazdája mindeközben rövid időre hűtlenné válva kedvenc időtöltéséhez élete párjával mászkált a hegyekben, ezért is írtam ezt a kis bejegyzést, nehogy már erre a hétre horgászélmények nélkül maradjanak az olvasói.

Itt a tavasz!

Márciust ír már a naptár. Lassan hosszabbodnak a nappalok, hangosabbak a madarak és a hazánkban élő halak is elkezdenek ívni.

A napsütés hatására melegszenek a vizek, először az algák kezdenek el szaporodni, majd az algákkal táplálkozó mikroszkópikus nagyságú élőlények.

Lassan a halak is élénkebbé válnak, elkezdenek táplálkozni majd udvarolni és szaporodni. A ragadozó halak szaporodásában a legfontosabb kérdés a megfelelő időzítés, mert mire a ponty- és keszegfélék ivadékai megjelennek a kis ragadozóknak már akkorára kell nőniük, hogy a táplálék ivadékokat elkaphassák. Ez azért lényeges mert ha nem keltek ki a táplálékul szolgáló kis halak, akkor sok ragadozó ivadék éhen pusztul, ha pedig késik a ragadozásra való áttérés, akkor a zsákmány állatok “kinőnek a kis ragadozók szájából”.

Legkorábban ívó ragadozó halunk a csuka. Szakértők szerint az ívás idejét a csuka inkább a nappalok (vagyis a napok világosságának) hosszához igazítja, nem annyira a víz hőmérsékletéhez, mint általában a többi hal. Ívását ezért február végére, március elejére tehetjük. Fogási tilalmi ideje február 15-március 31-ig tart. Csapatokba verődve keresik fel a legkorábban felmelegedő partszéli sekély vizeket, kiöntéseket, – ahol a víz 5-10 fokra felmelegedett – és a rövid szárú növényzetre ívnak.

Az ikraszemeket a szülők viszonylag nagy területen szórják szét (a nőstény először kiszórja az ikrákat, a hím ezekre spricceli a megtermékenyítő haltejet). A 2,5 mm-es átmérőjű, ragadós ikraszemek a növényzeten tapadnak meg, az alacsony vízhőmérséklet következtében viszonylag hosszú idő szükséges kikelésükhöz.

A körülbelül kéthetes ikrafejlődés után kikelő csukalárvák még napokig a növényzeten függenek. Aktív táplálkozásuk kezdetén 12-13 mm-es hosszúságúak. A zsenge csukaivadék a növényzet sűrűjében keres menedéket. Első táplálékát kerekesférgek képezik, de gyors fejlődése következtében napról-napra nagyobb planktonszervezeteket igényel. A 20 mm-es csukaivadék már ragadozó életmódra tér át.


A süllő (fogassüllő) a csukánál majd egy hónappal később ívik, fogási tilalmi ideje március 1 – április 30-ig tart. A süllő ívása vízhőmérséklet függő. Általában kivárja a 10-14 °C hőmérsékletű vizet, horgászmegfigyelések szerint ez sokszor egybeesik a kajszibarack virágzásával.

Párosan ívó hal, ikráját nád, fűz, éger, vagy más fa, esetleg más parti növények víz alatti finom gyökérszőnyegére rakja. A hímek az ívási időszakban, (amikor az adott víz hőmérséklete eléri a 8-10-12 °C- ot), kiválasztják a megfelelő ikrázó helyet. A helyet (fészket) – 30-80 cm átmérőjű terület – farkuk legyezőszerű mozdulataival megtisztítják a lepedéktől, iszaptól.

A hímek ezt a megtisztított “fészket” őrzik fajtársaiktól és a többi haltól, ellenben igyekeznek ikrás süllőt csalni a fészekre. Érdekes a hívogató tánc is: fejük szitáló mozgatásával próbálják odacsalogatni a nőstényt.

Ha ez sikerül a hím először szinte körbeudvarolja a nőstényt, szorosan gyorsan körbe úszkálja. Megnyugszanak, a hím és a nőstény a fészek fölött fejükkel a másik farka felé párba állnak. A násztánc ilyen helyzetben szorosan a fészek fölötti néhány percenként változó irányú lassú forgás. Szinte tánc. Időtartama fél óra, de akár másfél is lehet. Ez idő alatt a nőstény összes ikráját lerakja. Az egész testen végigfutó remegés kíséri az ivartermékek kibocsátását. A párok legtöbbször hasonló nagyságú példányokból alakulnak, de testesebb ikrások kisebb hímmel is összeívnak.

A szikállományban zsírgolyót tartalmazó ikrák ragadós héjukkal azonnal a letisztított aljzathoz (gyökerekhez) tapadnak. A termékenyülés általában nagyon jó – 85-95%. A hím (tejes) 5-8 napon át egyedül őrzi az ikrával telt fészket. Távol tartja az ikrafaló halakat és közben mellúszóival friss, oxigéndús vizet áramoltat az ikrákra.

Az embriófejlődés időtartama kb. hét nap. A kikelő süllőlárvák teljesen pigment nélküliek, átlátszóak, hosszuk 5-6 mm, aktív vertikális mozgással úsznak, illetve süllyednek. A 3-4 nap után szemük, fejük és gerinccsatornájuk pigmentálódni kezd, majd száj- és végbélnyílásuk fejlődik. Az ikra és a lárva 7-16°C vízhőmérséklet között nincs veszélyeztetve, az optimum 12-16°C. Fontos feltétel az optimális oxigénellátottság.

Egyes vizekben a süllőivadék-állomány egy része – a későn születettek vagy a parazitákkal nagyon fertőzöttek – a 4-5 cm testnagyság elérésekor már nem talál megfelelő méretű haltáplálékot. Ilyenkor ezek az “elkésett” példányok egész nyáron át plankton, esetleg vízi rovar fogyasztására kényszerülnek és az ősz végéig csupán legfeljebb 10 cm hosszúra nőnek. Az ilyen visszamaradt ivadéknak a tél folyamán nagy százaléka elpusztul, vagy a nagyobb ragadozók áldozata lesz.

Néhol süllő “fészkeket” telepítenek ívás idejére:

A balinok ívása április elején kezdődik, de május közepéig is elúzódhat. (tilalmi időszak: március 1. – április 30.). 3-4 éves korában válik ivaréretté. Sóder- vagy homokpadokra, esetenként gyökerekre rakja 300-400 000 ragadós ikráját.

A balin vagy ahogy Hermann Ottó nevezte – a Ragadozó Őn -mint az nevéből is sejthető: ragadozó – egy keszeg aki megunta a vegetáriánus kaját. Egyszer az Ős – Őn gondolt egyet és utána vetette magát a snecinek. A balinnak akkor sem voltak és most sincsenek fogai mint ahogy azt egy rendes csukától vagy süllőtől elvárható, neki másmilyen eszközökhöz kellett nyúlnia. Egy rafinált szokása, hogy gyakran csoportosan, ‘vízi farkascsordaként’, a küszrajokat szabályosan bekerítve vadászik.

Kiszemelt áldozatát kitartóan üldözi, de zsákmányát fogatlan szájával csak üggyel-bajjal képes elkapni, és így sokszor el is véti. Sikertelenségébe nem nyugszik bele, újból és újból támad. Elejtett áldozatát egyetlen erőteljes cuppantással szívja-hörpöli be nagyra tátható száján.

Húsa? Mint a keszegé – hallottam már ‘szálkafőzeléknek’ is csúfolni. Bevallom, nálunk sem kívánatos az asztalon, de egy horgásztársam esküszik rá, hogy répával sütve isteni.

Ritkán horgászom kifejezetten balinra, bár horgászata tényleg érdekes és izgalmas. A balin nagyon jól lát, óvatos hal, nehéz becsapni. Kimondottan nappali ragadozó, ehhez képest éjszaka is fogtak már termetes balint, a lenti példány is sötétben rabolt a fahalra a Dunán kedvenc süllőző helyemen.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért a balin a horgászok egyik legkedveltebb sporthala. Horgászata igen változatos. Egyaránt fogható műléggyel, villantóval, sőt vízigolyóval úsztatott élőhallal is.

Teste kissé síkos, bőrét apró pikkelyek fedik. Úszói erőteljesek, nagyok, főleg a farokúszó amely e vízben a gyors haladást teszi lehetővé. A hátúszója nagy, első sugara kemény, ha a balin a felszín közelében úszik gyakran kilátszik a hátúszó hegye a vízből, mintegy barázdát húzva. Innen lehet tudni, hogy a balin a felszín közelében vadászik. A balin kiváló úszó és a mozgásban szinte fáradhatatlan. Egyike a legkecsesebb és legszebb formájú halainknak. Gyorsan növekvő, jelentős testtömeget elérő halfaj. A „méretes” nagyságot (40 cm) a 4-5-ik évében éri el. Vizeinkben meghaladhatja az 1 méteres hosszúságot is, tömege pedig a 10 kilogrammot. Az eddig ismert legnagyobb hazai példányt 15 kg-os. Oroszországban azonban, elbeszélések szerint, hidegebb vizű folyóban fogtak már 20 kg feletti példányokat is.

Forrás: wikipedia