Szerelmes lettem

Úgy esett, hogy egy jó hetet leendő anyósoméknál töltöttem az elmúlt héten. Volt ott kérem szépen minden. Evés-ivás, meggyszedés, meggycefre (pálinkának) 😛 :D, betonozás, öntözés, babszedés, fűnyírás. Na de nem ezért írom a blogot, hogy ezeket taglaljam. 😀 Na szóval a peca. AZ úgy volt kérem szépen, hogy ha már Tokajtól ~15 km-re vagyok akkor nehogy má’n ne menjek a Tiszára és a Bodrogra horgászni? De nem olyan egyszerű ám ez kérem szépen. A drága jó internet megmondta a tuti, hogy Tokajban hol is lehet venni napijegyet. El is mentem én abba a Tisza parti városkába, de hiába. Egy borboltban egy szimpatikus úr felhomályosított, hogy nem úgy van az kérem. Itten nem lehet venni. Át kell mennem Rakamazra. Hiába az internet naprakész információ dömpingje. Kiírtam két boltot ahol elvileg lehetett volna venni jegyet, de mégsem. Így irány Rakamaz. Betérek a horgászboltba. Beszélgetés közben tölti ki a boltos a jegyet, és panaszolja, hogy nekik előre ki kell fizetni a napijegyeket, csak úgy tudják árusítani. Szóval áll a pénzük benne. Na de most jön a lényeg. 650 Ft. egy napra a Bodrogra és a Tiszára a napijegy. A hetijegy 3500 Ft. Majd leesett az állam. Ere kérdezi a boltos, hogy drágállom? Á dehogy! 2500-3000 Ft-ért szoktam a napijegyeket venni máshol, itt ,meg a hetijegyet lehet ennyiért megvenni! Kis jegyvadászat után elérkezett a másnap hajnal 4 óra. Kivakartuk párommal a csipát a szemünkből, és irány a Tisza.
Úgy fél 5 körül járt az idő amikor kiértünk, de a helyiek már javában lógattak. Mi voltunk az utolsók. De a látvány kárpótolt mindenért.

Ahogy elkezdett a felkelő nap fénye csillogni a víz felszínén megjelentek a balinok is. De akkorák. Csak ámultam a hatalmas rablások láttán. Persze dobástávon kívül randalíroztak, így csak sóvárogva figyeltem őket, mert partról reménytelen volt őket becserkészni. Ellenben a part mentén rengeteg kisebb balint és kis csukát pillantottam meg. Így ők voltak kora reggel a célhalak.
De a balinok ügyet sem vetettek a woblerek táncára a vízfelszín közelében, így elővettem az UL plasztikokat, és megpróbáltam a kis csukákat felbosszantani. De meglepetésemre a 2. vagy a 3. dobásomra valami odakoppintott a twinyónak, de leakadt Első blikkre vörösszárnyúnak tűnt. Dobtam egy újabbat, és akkor már nem hibázott a halacska.
Életem első tiszai halát sikerült megfognom. 🙂


Ezen felbuzdulva, gyorsan visszadobtam a vízbe, és elkezdtem keresgélni a többi sügeret a stég körül, de hiába.
Egyre magasabban járt már a nap, és egyre melegebb lett, így befejeztük a délelőtti pecát, de délutánra visszatértünk, de a Bodrog volt a cél.

Délután a Bodrog már egy csendes, majdnem állóvíz állapotban fogadott. És rengeteg szeméttel “feldíszítve”. Nem csak a víz felszíne, hanem a partmentén a csónakkikötőben végig. Hihetetlen, mennyire igénytelen egy pár horgász! Nem képes elvinni magával a szemetét! Inkább kidobja a csónakból, és ezzel le van tudva a dolog! :/
Kibosszankodtam magam, és inkább a horgászattal foglalkoztam. Sorra dobáltam a wobblereimet, de a balinok nem akartak jönni. Így ismét átváltottam plasztikra.

Próbáltam a part melletti vízi növényzet mellett elhúzni a csalikat. Rengeteg volt a töklevél, és a hínár. Így reménykedtem újabb sügerekben, és esetleg csukákban.
Nem is kellett sokáig várni az első plasztikkal fogott halra! 😛

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is vissza a vízbe. De sajnos több halat már nem tudtam kikönyörögni a vízből, mert a helyi szúnyog populáció úgy döntött, hogy nem vagyok kívánatos személy a vízparton. 😦
De így is felejthetetlen órákat töltöttem a két folyó partján, és biztosan vissza fogok jönni még!

Reklámok