II. Egyéni Parti Pergető Kupa Lajosmizse (Egy versenyző naplója)

Nem is tudom, hogy kezdjem a dolgot, mivel nem akarok senkit sem megbántani. Sajnálatos módon szinte az összes internetes portálon a ponty illetve amurfogásokról lehet olvasni. Főleg ezeknek a versenybeszámolóiról, tények, adatok, stb.

01.kép

Kis pergető csapatunk

Az előző két írásom nekem is ezeknek a halfajoknak a horgászatáról szólt, de most szeretnék betekintést nyújtani egy másik módszerbe, amelyhez szükséges csalik szinte az összes horgász ládájában megtalálhatók, a technika maga mégsem olyan kedvelt, mint a pontyhorgászat – ez pedig a pergetés. A következőkben egy pergető versenyen szerzett tapasztalataimat, élményeimet szeretném megosztani mindenkivel.

Jómagam úgy 3-4 éve kezdtem el foglalkozni komolyabban ezzel a módszerrel. Mára, már ott tartok, hogy megpróbálok minél több versenyen részt venni, és ezekből tanulni. Ráadásul ettől az évtől alakítottunk egy kis csapatot, és együtt cserkésszük be a ragadozó halakat. Egy szónak is száz a vége, én így éltem meg életem egyik legjobb versenyét!

A verseny, a II. Parti Pergető Kupa, 2012.10.21-én került megrendezésre Lajosmizsén, a Füzes-tavon.  Ez a verseny egyébként egy sorozat második felvonása volt (a főszervező, Kalacsi János), melynek bevezetését Szécsényben, a Robinson szigeteken rendezték meg, ahol nem sikerült valami fényesen a verseny részemről – végeredmény: egy fogott hal. De akkor megfogadtam, hogy amint meglátom a kiírást, jelentkezni fogok a következő megmérettetésre, mert többet éreztem magamban. Másodsorban a remek szervezés, a jó társaság, és persze az a tény, hogy egy pergető versenyen nagyobb az esélye a szerencse faktornak, mind-mind oka volt egy “újra!”-táblának.

Néhány gondolat a szabályokról és a verseny menetéről:

Szabályok:

Bármilyen pergető módszer és műcsali használata megengedett, de csak egyetlen csalival szerelt készség használható! Pl: a twister fölé nem köthető műlégy! A horgászbotok hossza és súlytartománya nincs limitálva. Csak a szabályosan, nem kívülről akadt ragadozó halak számítanak bele a pontozásba! A halakat a mérlegelésig kíméletesen élve kell tartani, az elpusztult halakat a versenybírók nem mérik le! A versenybe beleszámít a csuka, süllő, harcsa, balin és a sügér.

Drop Shot módszer engedélyezett!

Szájbilincs használata TILOS!

Minden versenyzőnek kötelező a merítő, haltartó, és a horogkiszedő csipesz használata!

Ezek meglétéről a versenyzőknek kell gondoskodni!

Pontozás:

Minden kifogott ragadozó /harcsa, csuka, balin, süllő/ cm-ként 1 pont + 10 bónusz pontot ér. Pl: egy 60cm csuka 60+10=70 pont. A sügér megfogásáért cm-ként 1 pont jár! Azonos pontszám esetén a több halat fogó versenyző a kedvezményezett. Amennyiben a darabszám is megegyezik a nagyobb hal fogása a döntő. Ha esetlegesen ez is megegyezik, akkor a magasabb indulási számot kihúzó versenyző a kedvezményezett!

A verseny menetrendje:

07.00-tól 08.00-ig: a versenyzők fogadása, reggeli, sorsolás.

08.15-től 08.30-ig: rajthelyek elfoglalása a sorsoláskor kihúzott emelkedő sorszám szerint.

Verseny ideje: 08.30-órától 13.30-óráig tart.

Ebéd: 13.45.-től 14.15.-ig!

Ünnepélyes eredményhirdetés: 14.30-órakor lesz!

És eljött a verseny napja, tele izgalommal! A „sofőrünk” elaludt, és közel 45 perces késéssel tudtunk elindulni Pécsről Lajosmizsére. A helyszínére már nagy volt a nyüzsgés. Szendvics, kávé, és pálinka volt a reggeli menü. Amint kiszálltunk az autóból csak ámultunk a szép, rendezett környezeten, és azon, hogy mennyi víz van a tóban, mivel az idei nyár nem volt kegyes a horgásztavakhoz. Amint kicsit felbátorodtunk, megreggeliztünk, megittuk a kávénkat és elkezdtük összerakni a felszerelésünket.

Egy ismeretlen vízen, ahol nem tudni a vízben lévő tereptárgyak, akadók, törések mivoltáról igen nehéz megtalálni a ragadozó halakat. Ezeket a vízfelszín alatti búvóhelyeket részesítik előnyben a versenybe beleszámító célhalak. Úgy készültünk, hogy két felszerelt pálcával vágunk neki a versenynek. Több oka van is ennek a döntésnek. Az egyik, hogy bármi történhet a bottal verseny közben. A másik, hogy különböző csaliknak különböző vezetési technikája van. Ezekre a vezetési technikákra nem mindig megfelelő egyféle karakterisztikájú bot. Ráadásul a tavaszi versenyen sajnos úgy jártam, hogy az egyik orsóm felcsapó karjának visszacsapó rugója eltörött. Szóval inkább vigyek magammal egy fölösleges botot, mint, hogy meglepetések érjenek.

Jómagam két különböző karakterisztikájú pálcát szereltem fel. Egy igazi nagyágyút, amivel a nagyobb csalikat is könnyedén tudom vezetni. Dobósúlyát tekintve 15-50 g. Na, a másik az pont az ellentéte, egy légy finom pecára való készsége. Egy 0-10 g-os bot. Számolva azzal, hogy netán belefutok egy csapósügér csapatba, akkor ezzel a cuccal a pici csalikat minden gond nélkül tudom vezetni.

Ráadásul én magamat inkább plasztikos pergető horgásznak tartom, ezért jobban fekszik a lágyabb, érzékenyebb pálca a kezemben.

Felszereltük a botokat, összeszedtük a cuccainkat, és irány a sátor, kezdődhet a sorsolás.

A gyors megnyitó beszédek után elkezdődött az indulási sorrend kisorsolása a nevezési díjak befizetésének sorrendjében. Az-az én kezdtem a sort. Sikerült kihúzni a 9-es indulási sorszámot, aminek nagyon örültem. Peti barátom a 7-est, Levente a 10-est húzta. Együtt a csapat. Gyorsan megbeszéltük, ki-hová menjen, és ha a környéken megy a hal, akkor szólunk egymásnak. mert egy csapat, egy cél. Így indultunk neki a versenynek. Mindenképp tisztes helytállás a cél.

 

Izgatottan figyeli mindenki a megnyitót!

Elindították az első versenyzőt. Na, ekkor kezdtem érezni az izgalmat, hogy „Úr Isten, ez egy verseny!”.  Szólítottak, vagyis a 9-es rajtszámot mondták, elindultam.

A tó felső részén lévő csücsköt néztem ki magamnak. Mégpedig a következő ok miatt. A választott helyemnél kezdődött egy kis öböl, ahol gondoltam a csukák be tudják szorítani a táplálék halakat, így bíztam benne lesz itt csuka!?

Dudaszó, és indult a verseny. Dobálás, dobálást követett, de semmi. Közel 45 perce dobálok és még mindig semmi. Körülöttem meg csak a csobogást hallom, a sorra megakasztott csukák próbálnak menekülni a horogtól.

A tó Ny-i oldalán ilyen szépségeket lehetett fogni.

Ekkor jött az ötlet, hogy próbáljak váltani. Mármint csalit, mégpedig ne plasztikkal erőltessem, hanem mondjuk körforgó villantóval.

Mivel nem tudtam, milyen csalihoz nyúljak, elővettem az egyik kedvencemet, egy maps fluo zöld 4-es körforgó villantót. Veszteni valóm úgy sincs! Dobok, elkezdem tekerni az orsót, és durr! Egy csuka!

Hurrá, végre én is fogtam halat! Gyors horogszabadítás, csuka a pontyzsákban, és akkor ismét dobás, tekerés, és a nagy, bumm! Ismét egy csuka! Gyorsan kiszedtem a horgot a szájából, és ő is bekerült a zsákba. Gyorsan dobok egy újat, ekkor érkeztek meg a versenybírók mérni a gyorsan fogott két csukát. Tekerem az orsót, és ismét rávágás. Egy újabb jelentkező, de ezt éreztem, hogy nagyobb lesz az előző kettőnél. A parthoz érve ez be is bizonyosodott, egy erős 70 cm feletti szépség volt. A part közelségét megérezve menekülőre fogta, olyannyira, hogy addig tekergett, forgott, amíg a szájába került a főzsinórom. Ekkor bepánikoltam, és gyorsan ki akartam emelni a halat, de azt már nem várta meg. Szépen összezárta a száját, és viszlát.

Bosszankodásnak nem volt ideje, mert megtaláltam a nyerő csalit, és amint nyúlok a dobozomba, akkor láttam, hogy ebből a csalimból nem volt több, ekkor kezdtem el bosszankodni! Végre megtaláltam a „nyerő” csalit erre tessék!

 

A tó többi részén lévő nádasnál sem volt ok panaszra.

 Agyalni kezdtem mivel lehetne újabb halat fogni, és megláttam egy wobblert. Ezüstös, csillogó, kék háttal. A szép tiszta vízben tutira jól látszik, és amint a versenybírók (helyi horgászok) mondták sok szép balin van a tóban, gondoltam felső vízrétegekben jött a csuka, hátha van ott balin is!?

Ismét dobok, vezetem a csalit, de semmi! Dobás – dobást követ, és megtört a csend. Egy újabb hal a woblerre. Ezen a helyen még akadt 3 hal, de elmentek, és még egy másik helyen is vesztettem sajnos egyet.

A hely több halat nem adott, szóval elkezdtem vándorolni. De csak lézengtem, és nem találtam a megfelelő helyet. A verseny is végéhez közeledett, ezért elindultam a rajthely felé, és megálltam egy stégnél. Ott még sikerült fognom egyet. És be is fejeződött a verseny.

Valaki a kicsivel kellet, hogy beérje.

A versenyt összesen 6 db fogott hallal sikerült zárnom. Sajnos 4 db-ot vesztettem, de ez az a kategória, hogy más versenyzőnek is elment biztos ennyi. Szóval azon nem szabad mérgelődni ami elment.

Peti és Levente is jól szerepeltek. Peti 3 db csukát fogott, Levi meg 5-öt.

Tehát egy öt órás versenyen elég jól teljesítettünk.

Összepakoltunk, megebédeltünk, és következett az eredményhirdetés. Ami számomra nagy örömöt okozott több részről is.

Kezdjük a legkedvesebbel. A versenyen 13 db női versenyző volt! A női szakasz összesen 48 db halat fogott. Részemről le a kalappal a hölgyek előtt! Meg kell, említsem a legjobb női versenyzőt: Venyige Györgyi 10 db csukával.

A legjobb női versenyző, és a díja!

Ezzel még nem volt vége számomra a kellemes meglepetéseknek. 60 versenyző összesen 264 db csukát fogott, ami 4,4 db / versenyző átlagot jelent. És meg kell jegyezni azt is, hogy mind a 60 db versenyző fogott halat. Nem volt olyan, aki nullázott volna!

Életemben nem voltam olyan versenyen, ahol mindenki fogott volna halat. Akár békéshalas verseny, akár ragadozó halas versenyről lett volna szó. Az összes fogás 15 887 cm volt, ami 60 cm-es átlagot jelent.

Dobogósok.

 És végezetül számomra a lényeg, hogy az előkelő 11. helyet sikerült bezsebelnem a 6 db fogott csukával, ami összesen 447 pontot jelentett a versenyen.

Levente a 22. Peti pedig a 40. helyen végzett. Igen jó szájízzel indultunk haza Pécsre.

Összefoglalva a versenynek több tanulsága is volt, de a legnagyobb, hogy mindig legyen minden csaliból legalább 2 db a dobozban!

Díjazottak!

Gratulálok így az internet adott lehetőségein keresztül is a versenyen díjazott horgászoknak.

Mindenkinek hasonló élményeket kívánok!

Szabó Balázs (SzahoteN)

Fotók (Kalacsi János versenyszervező)

Reklámok