Betli, kontra rebetli

Már a sokadik alkalommal taposom a kilométereket a Dráva mentén, autóval, bakancsban, de semmi. Tudom, nem egy könnyű pálya a Dráva, de azért nem tartom magam ilyen béna pecásnak, hogy ne tudjak halat fogni! Valahogy nem az igazi eddig a folyó, bár tegyük hozzá, hogy partról persze sosem lesz olyan jó mint csónakból. Szóval betli, betli és megint csak betli! Bővebben…

Reklámok

Belenyúltam a…de jó, hogy bele nem léptem

Mostanság félnapos, vagy pár órás villám pecák jutnak részemül, ezt az időt kell a leghasznosabban eltölteni. Így volt ez a hétvégén is, csak az a fránya korán kelés ne lenne! 😛 Gyorsan egy kis délig tartó lendület (szalonna), kenyér bepakol egy táskába, pergető mellényt felvesz, irány le a parkolóba az autóhoz, és indulás a patak partjára. Bővebben…

“Őszi reggel járok a szabadban”

Biztos voltatok már úgy, hogy pont arra nincs időtök, amire igazán szeretnétek, hogy legyen. Csak hát nem mindig cselekedhetünk úgy, ahogy kedvünk szottyan.  „De megállítanám most az időt!”… De ha mégis „sikerül néha”…Tegnapi nap valami ilyen volt a részemről. Bővebben…

Olasz éjszaka Karasica nappal

Az úgy volt kérem szépen, hogy már nagyon ki voltam “éhezve” egy match botos vagyis inkább egy úszós pecára. Kaptunk az alkalmon Petivel, és Kendét is elvittük magunkkal horgászni. Mivel mindketten melóztunk pénteken, vasárnapra volt már program, így péntek éjszakai horgászat kezdett körvonalazódni, de ezt megfejeltük egy szombati Karasica  pataktúrával. Na de nem szaladok ennyire előre.
Pénteken meló után összekaptam magam, Peti a fél családját, elmentünk Olaszra horgászni egy kicsit. Kicsit “késve” érkeztünk ki mert már rengetegen voltak kint a tóparton. gyorsan kipakolás, botszerelés, és pecázás. Persze Kende az előkészületekben nagy segítségünkre volt, mert ha Ő nincs akkor az etetőanyag még most sem lenne bekeverve. 😉
Elkezdtünk pecázni, de említésre méltó fogásról az éjszakai peca folyamán nem tudok beszámolni részünkről. Ellenben Kende este míg el nem aludt, és hajnalban amikor felébredt megmutatta, hogyan kell horgászni. Ami nekünk nem ment éjjel, Ő hajnalban 1,5 óra alatt megmutatta. 3 m-es spicc bottal szedegette ki a küszöket (cirka 20 db-ot). Ami egy 4 éves kis horgásztól igen szép teljesítmény. És még ráadásul álmos is volt. 😛


Aránylag gyorsan eltelt az éjszaka.  A hazafelé tartó úton Kende kimutatta tetszését, és azt is hogy mennyire jól érezte magát ezen a közös horgászaton. 🙂

A sztorimesélés is “érdekes”, mert egy éjszakai pecánál (főleg tóparton) mindig vannak jókedvű és hangos emberek. 🙂
Hazaértünk, gyors tusolás, életmentő kávé, és irány Villány. Egyből a Karasica partján autót leraktuk. Gyors szerelés. Petinek az új pálcája kipróbálás előtt állt, és zsinórt csévéltünk az orsóra. Amint megvolt irány a patakpart. A gáton átérve, 2 helyi erőt pillantottunk meg. Ők kárászoztak, de hasznos információkkal láttak el bennünket, hol és mit érdemes. Én egyből a zubogót kezdtem el vallatni. Legutóbb amikor itt jártam ezen a terepen tépett meg valami. Igaz akkor közel 50-80 cmrel magasabb volt a víz. Nem is kellett sokat várni az első rávágásra. Első dobás első koppintás. Második dobás első csuka. Nagy volt az öröm. 🙂
De nem is írogatok én tovább mert felesleges. Ki merem jelenteni, hogy az eddigi legjobb patakpecánk volt. Cirka négy óra alatt a jól számoltunk ketten kb 20 halat fogtunk, és szerintem ugyan ennyi le is maradt.

Nemhiába írta nekem Atyafi a Karasicáról (szó szerint idézek, utólagos engedélyével 😉 ): “Jó az a placc! Nagyon szerettem oda járni, csak ne nyőtt volna kajak a seggemre.”