XV. Országos Csónakos Pergető Bajnokság

Mint ’horgászfeleség’ tulajdonképpen vakon bólintottam rá Balázs idei éves tervére, hogy benevezzen az Országos Csónakos Pergető Bajnokságra. Csak annyit tudtam, hogy hát lesz néhány forduló, amikor a gyereknevelés összes öröme és nyűgje nálam koncentrálódik – és pont. Hogy mi fán is terem ez az egész, annak csak most néztem utána. Bővebben…

Betli, kontra rebetli

Már a sokadik alkalommal taposom a kilométereket a Dráva mentén, autóval, bakancsban, de semmi. Tudom, nem egy könnyű pálya a Dráva, de azért nem tartom magam ilyen béna pecásnak, hogy ne tudjak halat fogni! Valahogy nem az igazi eddig a folyó, bár tegyük hozzá, hogy partról persze sosem lesz olyan jó mint csónakból. Szóval betli, betli és megint csak betli! Bővebben…

“Mimikri”

Minap olvastam egy könyvben a következő sorokat: “A késztetés, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal, egy olyan járvány kialakulását eredményezte, amelyet Alien de Botton “státusszorongásnak nevezett, és ami tulajdonképpen nem más, mint hogy önmagunkat nem kímélve, állandóan azzal vagyunk elfoglalva, merre haladunk a társadalmi ranglétrán. Bővebben…

Újra….

Az elmúlt jó pár hónap számomra elég komoly lelki vívódással telt! Hogy hogyan is tovább? Kell-e nekem ez, vagy van-e értelme folytatni? Nagyon sok dolgot adott számomra a blogolás, és sajnos az utóbbi időben ez átcsapott negatív töltetűbe. És ezt egy picit nehezen viseltem (viselem a mai napig). Aki ismer, az tudja, hogy bármiféle rosszindulat távol áll tőlem, nem vagyok egy olyan típusú ember. Sőt! Pont ellenkezőleg. A csúnya szakállas, szőrös kinézet mögött egy igencsak érzékeny lelkületű ember lapul. Bővebben…

Életjel

Közel fél éve nem posztoltam! Piszok gyorsan eltelt ez az idő. De akinek gyereke van, az tudja, hogy hihetetlen gyorsan elröpül ez az idő. Most már én is megtapasztaltam. Ráadásul Bencével egyre több mindent tudunk közösen csinálni. Pont tegnap, mikor elindultam pecázni, mondtam neki, hogy még egy picit nagyobb leszel és együtt mehetünk horgászni. Szegénykének fogalma sem volt, mit is jelent ez, de tetszett neki a dolog, és fülig érő mosollyal kísért az ajtóhoz, aztán rohant vissza az anyjához. No majd meglátjuk, mennyi kedve lesz az apja bolondos hóbortját csinálni. Lesz-e türelme sokszor a semmiért kint lenni a természetben? Bővebben…