Nyári hangulat

Végre nyár! Végre meleg…ja mégsem…de nem baj, én ennek csak örülök! Így lehet menni pecázni, és nem kell aszalódni a napon…ja mégsem! Sem időm, sem energiám mostanában a pecához! A hajnali pecák nem az én pályám már (kelek eleget hajnalban a hét többi napján). Igaz voltam idén egyszer hajnalban pecázni….jó volt! Sok szúnyog kevés hal, de jó volt!

Szóval maradnak a megszokott 2-3 órás pecák! Ami több mint a semmi! És jobb mint a semmi! Bepattanok a kocsiba. 20-30 perces kocsikázás, és már a vízben is állok és lengetem a zsinórt! mert mostanság inkább legyezve próbálok szerencsét! Valahogy kisimítja az idegszálaimat. Valahogy tényleg nyugtat ez a fajta peca! Nem mondom, hogy nem pergetek, de ha tehetem legyeskedek! A dráván idén a magas víz miatt élvezhetetlen a peca a partról…30 fokban a napon teljes harci felszerelésben kell lenni, mert megesznek reggelire a szúnyogok! Ez annyira nem buli! A pécsi tavon így nyáron annyira nem buli a Peca, viszont buli az van, meg hangoskodás, meg ordibálás, zenehallgatás a vízen a gumimatracról. Szóval majd ősszel…így marad a nyugipeca. A patakokon!

Hahó világ!

Hahó világ! Hahó mindenki! Nem tűntem el, csak átalakultam, vagyis átalakulóban vagyok. Mint mindenki és minden. Sokat töprengtem az elmúlt időszakban, sok mindenen, sokakon.

De élek és virulok, és még pecázom is! igaz nem annyit amienyit szeretne az ember, de ne is akarjon akinek kisgyereke van! Plusz dolgozik!

Szóval szépen lassan múlnak a hónapok, de csak nem akart jönni az a bizonyos írhatnék! Nem azért mert nem lenne miről, vagy nem lett volna amit meg lehetett volna osztani Veletek! Csak egyszerűen nem tudtam írni…vagy nem is akartam igazából, vagy nem is tudom…. Sokszor megfordult a fejemben, hogy befejezem a blogolást, és megszüntetem a blogot! De végül nem tettem.

Szóval remélhetőleg kicsit gyakrabban leszek ismét a blogon keresztül elérhető! 😉 😀

 

Wobblerkészítő verseny …

…szigorúan 18 év alattiaknak!

Steve az-az steveolsonhun.wordpress.com blog szerzője, írója, és maga a blog…előállt egy hatalmas ötlettel, vagyis Gombár Péter volt aki felvetette a dolgot, de ez már lényegtelen, hogy ki és mit és mikor és kinek, mer szerintem hatalmas ötlet!

Jómagam is nagyon szeretem a kézzel készített egyedi csalikat! Ezért maximálisan támogatom az ötletet, és ahogy tudom a kezdeményezést!

Mivel nem faragok, így ezzel a bejegyzéssel próbálom hirdetni a felhívást, ai a következő:

  • az indulónak 18 év alattinak kell lennie
  • csak teljes mértékben saját készítésű csali számít a versenyben
  • a csaliról készített képek beadási határideje 2018 március 1.
  • a képeket a steveolsonhun@gmail.com címre várjuk

Szóval hajrá fiatalság!

 

Ja és Boldog Új Évet mindenkinek! 😉

XV. Országos Csónakos Pergető Bajnokság – 1. forduló

Ennek a bejegyzésnek már egyszer nekiugrottam, posztoltam, is, de lekerült, ahogyan sok más is a blogról! Picit formálódott, csiszolódott a blog. Semmi csicsa, semmi cicoma! Szóval most pár hónap elteltével próbálom feleleveníteni az I forduló nem túl acélosra sikeredett fordulóját!
Szóval…..
Bővebben…

Betli, kontra rebetli

Már a sokadik alkalommal taposom a kilométereket a Dráva mentén, autóval, bakancsban, de semmi. Tudom, nem egy könnyű pálya a Dráva, de azért nem tartom magam ilyen béna pecásnak, hogy ne tudjak halat fogni! Valahogy nem az igazi eddig a folyó, bár tegyük hozzá, hogy partról persze sosem lesz olyan jó mint csónakból. Szóval betli, betli és megint csak betli! Bővebben…

“Mimikri”

Minap olvastam egy könyvben a következő sorokat: “A késztetés, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal, egy olyan járvány kialakulását eredményezte, amelyet Alien de Botton “státusszorongásnak nevezett, és ami tulajdonképpen nem más, mint hogy önmagunkat nem kímélve, állandóan azzal vagyunk elfoglalva, merre haladunk a társadalmi ranglétrán. Bővebben…

Újra….

Az elmúlt jó pár hónap számomra elég komoly lelki vívódással telt! Hogy hogyan is tovább? Kell-e nekem ez, vagy van-e értelme folytatni? Nagyon sok dolgot adott számomra a blogolás, és sajnos az utóbbi időben ez átcsapott negatív töltetűbe. És ezt egy picit nehezen viseltem (viselem a mai napig). Aki ismer, az tudja, hogy bármiféle rosszindulat távol áll tőlem, nem vagyok egy olyan típusú ember. Sőt! Pont ellenkezőleg. A csúnya szakállas, szőrös kinézet mögött egy igencsak érzékeny lelkületű ember lapul. Bővebben…

Életjel

Közel fél éve nem posztoltam! Piszok gyorsan eltelt ez az idő. De akinek gyereke van, az tudja, hogy hihetetlen gyorsan elröpül ez az idő. Most már én is megtapasztaltam. Ráadásul Bencével egyre több mindent tudunk közösen csinálni. Pont tegnap, mikor elindultam pecázni, mondtam neki, hogy még egy picit nagyobb leszel és együtt mehetünk horgászni. Szegénykének fogalma sem volt, mit is jelent ez, de tetszett neki a dolog, és fülig érő mosollyal kísért az ajtóhoz, aztán rohant vissza az anyjához. No majd meglátjuk, mennyi kedve lesz az apja bolondos hóbortját csinálni. Lesz-e türelme sokszor a semmiért kint lenni a természetben? Bővebben…