Soha ne mondd, hogy soha…vagy mégis?

Olyan dologra adtuk a fejünket MCFly-jal, amit így utólag nem igazán értek. Még magamon is meg tudok lepődni. Bővebben…

Reklámok

Járt utat a járatlanért! – Egy versenyző naplója (2. rész)

Azt mondják nálam okosabbak és tapasztaltabbak, hogy a finomszerelékes horgászokat egy vékony hajszál választja el a pergetéstől. Nem igazán hittem ebben a dologban, amíg igazából bele nem kóstoltam a pergető horgászatba. Az elmúlt egy-másfél évben szinte csak a ragadozó halak keresésén és felbosszantásán tevékenykedtem. Persze azért nem hanyagoltam el a feeder- és match-botos horgászatot sem, de valahogyan nagyobb hangsúlyt fektettem ebbe a módszerbe.

Igazából akkor fertőzött meg, amikor megfogtam az első süllőmet. Annyira szép volt a hal, hogy valahogy elragadott magával a fogás élménye, varázsa. Szó szerint megfertőződtem.

 01.kép_Novemberi reggel a tóparton

Novemberi reggel a tóparton

Az előző írásomban egy pergető versenyen szerzett tapasztalataimat, élményeimet osztottam meg azzal, aki elolvasta. Most is szeretnék betekintést adni a versenyen szerzett tapasztalataimból. Nem feltétlenül kell egy versenyen nyerni vagy dobogós helyet szerezni. Igazából (véleményem szerint) legtöbbet azokból a versenyekből lehet tanulni, amin nem szerepeltünk valami jól. Lehet gondolkodni, hogy hol hibáztunk, vagy mi az, amit másként kellett volna csinálni. Vagy csak egyszerűen nem evett a hal!

2012-ben került megrendezésre az egyik kedvenc pontyos vizemen egy pergető verseny. Az itt horgászók körében már közismert a jó csuka állomány, ezért a verseny híre hallatán gyorsan betelt a nevezési létszám.

02.kép_Kora reggeli megbeszélés

Kora reggeli megbeszélés

Mivel november végét mutatta a naptár, már elkelt a forró italok melengető hatása, így nem hiányozhatott a szervezőktől a versenyzők kényeztetése.

03.kép_Kulináris élvezet verseny előtt

Kulináris élvezet verseny előtt

A versenyre igen sok olyan horgász nevezett, akik rendszeresen látogatják a vizet és ismerik is azt, így nem ígérkezett könnyű versenynek.

 04.kép_Verseny megnyitója

Verseny megnyitója

05.kép_A kulisszák mögött készült az ebéd

A kulisszák mögött készült az ebéd

Nevezés sorrendjében kihúztuk az indulási sorszámokat, és mindenki elfoglalta a kiszemelt helyét a vízparton, ahol sejtelmesen kémlelte a szomszédokat és a vizet – vajon mit rejt a szomszéd doboza és vajon mikor jön az első hal?

06.kép_Készülődés a kiszemelt helyen

Készülődés a kiszemelt helyen

07.kép_A jövő reménysége

A jövő reménysége

08.kép_Leselkedés

Leselkedés

Azt vettem észre, hogy nekem az utóbbi pergető versenyeimen az első egy-másfél órában sosem sikerül halat fognom, ami még nem jelenti azt, hogy veszve van a dolog. Betudható a rossz helyválasztásnak, vagy egyszerűen nem találtam meg a „nyerő” csalit. Most sem volt ez másként. Láttam a tavon, hogy egy-két helyen fogtak már a halat, és mentek mérni. Ilyenkor akarva-akaratlanul is elkezd agyalni az ember, hogy mit is csinálhat rosszul, majd idővel (legkésőbb az első kifogott hal után) rájön, hogy semmi gond nincs itt!

09.kép_Néhány fogás

Néhány fogás

Egyelőre még nem érzem igazán a többi műcsalival való pergetést, ennek megfelelően plasztik csalikkal csapkodtam a vizet versenyek zömén. Ámde néha bele kell nyúlni a műcsali arzenál azon részébe is, amit kevésbé használ az ember. Ez meg is történt, mivel nem igazán volt étvágyánál a célhal, a csuka. Feltettem hát egy kisebb wobblert. Veszteni valóm nem volt vele. És az első dobás varázsára sikerült fognom egyet. Ezen felbuzdulva kezdtem elővenni a különböző kishal utánzatokat, de sajnos nem jártam sikerrel.  Viszont, ha versenyben akartam maradni halat kellett fognom, így hát visszatértem a plasztik csalijaimhoz – és nem bántam meg.

10.kép_Foggal-(körömmel) ragaszkodott a kényelmes pontyzsákhoz

Foggal-„körömmel” ragaszkodott a kényelmes pontyzsákhoz

A plasztik csalikra való visszatérésnek meglett az eredménye, hisz a verseny végéig sikerült még két csukát a szákba terelnem, így három fogott hallal reménykedhettem. Igaz, a pergető versenyek nem kilóra és nem darabszámra kifogott halakban, hanem centiben mérik az eredményt, így nem lehet tudni, hogy az adott fogással hol végez az ember.

A verseny után jólesett mindenkinek a finom ebéd, mert hiszik vagy sem, a horgászatban igen is el lehet fáradni!

 11.kép_A nap fénypontja a finom ebéd

A nap fénypontja a finom ebéd

Ebéd után jött az eredményhirdetés. Mindenki jókedvvel várta az összesítést, kíváncsi volt a másik horgász fogására. Folyt az eredményhirdetés, de a nevem csak nem akarták mondani. Némi várakozás után azonban én is ott voltam, így sikerült a dobogó képzeletbeli második fokára felállnom.

 12.kép_Díjazottak

Díjazottak

Még egy plusz öröm ért ezen a versenyen – a legifjabb versenyzőnk is sikeresen vette az akadályt a felnőttek között, sikerült halat fognia. Sőt, nagy örömére díjat is kapott, így büszkén állhatott közénk egy fotó erejéig.

 13.kép_Verseny utáni eszmecsere

Verseny utáni eszmecsere

A verseny tanulsága mindenképp az, hogy bízzunk az általunk kedvelt, és sikerrel használt csalikban, nem számít, hogy körülöttünk másik horgász mivel fogja a halakat, előbb vagy utóbb sikeresek leszünk. Nem szabad feladni a bevált dolgokat, mert nem sikerülhet minden elsőre. Az is sokat számít, hogy ki mennyire ismeri az adott vízterületet, ám ez sem mindig mérvadó.

(fotók: Hegedüs Anett)

Meglepetések éjszakája

Végre beköszöntött az éjszakai horgászati szezon! Ez nekem azt jelenti, hogy még jobban kiteljesedik a horgásztó környéki vadon, a természet hangjait maximálisan lehet élvezni. Vagyis olyan csönd vesz körül a tó partján, ami egyszerűen leírhatatlan. Minden apró neszre, zajra felkapja az ember a fejét. És hajnalban a madarak éneke, az valami gyönyörű. Olyan erővel énekelnek mellettem a fákon, hogy szinte a saját gondolataimat sem hallom. Ezek és persze a horgászat szeretete inspirált, hogy egy éjszakai horgászat tapasztalatait, élményeit leírjam.

 00.kép_lead-kép

Nem olyan rég (június 11-én éjszaka) egy igen gazdag horgászaton voltam túl. Olyan élményekben volt részem, ami egy finomszerelékes horgásznak és szerintem bármely horgásznak egyaránt hatalmas élmény lett volna. Nem sok halat fogtam, de köztük volt az idei év, és az eddigi feeder bottal kifogott legnagyobb halam is. A tavak vizei igen melegek már és a halak igencsak erejük teljében vannak. A fárasztásuk egyszerűen élményszámba megy a nyári időszakban.

01.kép

Június 11-én fogott 7,11 kg-os tükrös

 02.kép

Június 11-én fogott 10,51 kg-os tükrös

Egy pár szó a tóról és a horgászhelyemről. A tó Pécs külterületén található, közvetlenül a 6-os út mellett. Sokat járok ide horgászni, mert igen gazdag a halállománya és nagyon sokat lehet tanulni, tapasztalni. Átlag mélysége 1,20-1,50 méter, a gát oldalánál pedig csaknem eléri a kétméteres mélységet is a víz. Ezt a tavat azért is szeretem, mert csak a kíméleti területén vannak akadók, bedőlt fák, ezért bátran lehet horgászni. A hely, amit ma kiválasztottam, közvetlen a halőr ház melletti második volt. Ez a rész a legmélyebb. Bíztam benne, hogy a nagyobb testű halak éjszaka a mélyebb vízrétegekben fognak tartózkodni. Az éjszakai horgászat egyik fő csapásvonala a kis horog, nagy csali. Reméltem, hogy beválik!

03.kép

A kiválasztott horgász helyem

Ahogy megérkeztem a tóra, már az első helyen horgászott egy ismerős. Anti az éjszaka folyamán nagy segítségemre volt. A sport része csak most kezdődött. Kipakolás. Egy éjszakai horgászatra az ember iszonyatos mennyiségű cuccot tud magával vinni.

04.kép

Az éjszakai felszerelés egy része

Az etetőanyagom a múlt heti horgászatomkor használt etetőanyag volt: 2 kg Haldorádó Fűszeres Hal. Az etetőanyagba még került két doboz csonti báb és 3-4 dl-es pohárral erjesztett (büdös)kukorica. Az etetőanyagot ennek az erjesztett kukoricának a levével kevertem be. Nem mondhatnám, hogy fűszeres illatú maradt. Keveredett az erjedt kukorica és a fűszeres hal illata – de ez egy hete is bevált.

 05.kép

Az etető anyag bekeverés előtt

 06.kép

A csali arzenál

A felszerelésem a következőkből állt: Kettő Heavy feeder bot – az egyik egy 3,90-es Energo Team DX Kevlar Heavy Feeder bot NEVIS Feeder Master 5000-es orsóval ellátva. Ezen a boton egy 2 OZ-s spicc volt. Az orsó dobján 20-as Haldorádó feeder master pellet line zsinór volt felcsévélve, Kamasaki Dyneemax Vorfachline 15-ös átmérőjű fonott dobóelőkével összekötve. A másik felszerelésem egy 4,20-as Spro Dyno Force Heavy feeder bot medium spiccel ellátva. Ehhez a bothoz egy Spro Super Long – Cast Pro 460S távdobó orsót párosítottam. Ezen az orsón is 20-as Haldorádó feeder master pellet line zsinór volt felcsévélve ugyanazzal a dobóelőkével. A végszerelék egy 35 gr-os gubancgátlós etetőkosár, gumi gyönggyel megütköztetve, egy Big Carp 8-as gyorskapocs szilikon csővel a zsinór végén. A gyorskapocsba akasztva Kamasaki Dyneemax Vorfachline 12-es átmérőjű fonott előke és ötös OWNER 50355 füles horog. A horog szárára egy gumicsövet húztam, amivel tudtam szabályozni a hajszál előke hosszát, és megakadályozni. hogy lecsavarodjon a feltekert előkezsinór.

Mindkét felszerelésemnél kiakasztott zsinórklipszes technikával horgásztam. A 3,90-es bottal kb. 50-60 m-es távolságot etettem meg, a 4,20-as bottal 70-80 m-est. Mindkét bottal tíz-tíz dobást végeztem.  A kiakasztott zsinórt megjelöltem zsinórjelölő filccel, hogy ha valami nagyobb halat akasztok, aminél ki kell, hogy akasszam a zsinórt, ismét arra a helyre tudjam bedobni a végszerelékemet.

 07.kép

Jól látható a barna zsinóron a fehér filc nyoma

Végre valahára elkezdhetek horgászni! Az első dobásokat nem sokkal este nyolc óra után kiviteleztem. Nyugodtan leültem és vártam, és vártam, és vártam… De semmi nem történt. Közben kezdett sötétedni és felkerültek a spiccek végeire a világító patronos, kis csörgős kapásjelzők is. Kiszedtem a szerelékeimet és ugyanazt a csalit dobtam vissza, mint az előző dobásnál. Hátha! Sajnos nem jött be a számításom. Pedig ezek a csalik a múlt héten igencsak fogósak voltak. Kezdtem egy kicsit aggódni, mert már több mint két órája horgásztam és egy mozdításom sem volt. Ilyenkor jön a gondolat, hogy akkor most mit is rakjak fel? Milyen csali lehet most a nyerő? Az egyik kedvencemet választottam: az egyik horog mögé magyar betyár oldódó lebegő Ø12 pellet, plusz magyar betyár oldódó Ø12 pellet. Nálam ez az aduász, mindig be szokott válni.

08.kép

Nálam ez mindig be szokott válni

A másik horog mögé pedig nagy ponty Ø12 pellet és fekete gyémánt oldódó lebegő Ø12 pellet. És láss csodát, volt érdeklődő ezekre a csalikra! Mindkét boton kapás volt, igaz apró piszkálások, de végre valami. Épp a szomszédommal, Antival beszélgetek, amikor megszólalt a csörgő a botspiccen. Odanéztem a spiccre. Semmi. Biztos a denevérek beleszálltak a damilba. Amint kimondtam a mondatot, a botot lekapta a hal a bottartóról! Éreztem, hogy nem lesz nagy, de végre hal van a horgon. A távolabbi etetésről, gyakorlatilag fárasztás nélkül kijött a kis tükrös.

 09.kép

Az éjszaka első hala

10.kép

Vissza az éltető tóba

Ekkor jött az ötlet, hogy a múlt héten is édes ízesítésű, de kemény fúrt pelletekkel fogtam a halakat, akkor miért ne próbáljam ki az oldódó szekciómat? Kezdtem a kísérletezést két darab vörös démon oldódó  Ø12 pellettel. A másik boton hagytam a „nyerő” kombinációt, amivel fogtam az első halat. Ezek után másfél óra síri csend volt ismét, amikor már kicsit álmosan, de azt látom, hogy a botom spicc tagja szépen lassan kezd a víz felé hajlani. Bevágtam a kapásra és éreztem, hogy erre a halra vártam eddig. Jött a küzdelem.  A meleg víz áldásos hatással van a halak erejére, élvezet a fárasztásuk, főleg ha nagyobb testű halat akaszt az ember. Közel 15 perc után került a hal a merítő szákban. Mérlegeljünk! – mondtam Antinak. Letárazta a mérleget a mérőszákkal és megmértük a halat. Nem hittem a szememnek! Ismét egy 7 kg feletti példányt sikerült a szákba terelnem. Az elmúlt három hétben nem volt olyan éjszakám, amin egy 7 kg feletti pontyot ne fogtam volna.

11.kép

Mérlegeléskor

12.kép

Fotózáskor

13.kép

Szabadon engedéskor

 Gyors fotó, fertőtlenítés, minél hamarabb vissza a vízbe. Ahogy kezdtem kicsit optimistán hozzáállni a horgászathoz, jött a folytatás. Nem sokkal éjjel egy óra után egy botellopós kapásom volt. Alig tudtam elkapni a botot. Tíz perc küzdelem után ismét a szákban a hal, de még milyen szép hal! Egy gyönyörű, hibátlan tőpontyot fogtam. Már ezért az egy halért érdemes volt eljönnöm éjszaka horgászni!

14.kép

A hal a mérlegeléskor

 15.kép

Egy fotó erejéig

16.kép

A nyerő csali két darab nagy ponty oldódó pellet volt

Kezdett kicsit hűvös lenni az idő és mindent belepett a pára. A mérlegről és a fényképezőgépről folyamatosan törölnöm kellett a nedvességet. A helyszíni jegyzőkönyvem is tiszta nyirkos volt, nehéz volt rá írni.

 17.kép

A jegyzőkönyvem

Hajnal 3 körül gyenge kapásra lettem figyelmes, gondoltam kárász, mert éppen csak húzogatta a spiccet. Bevágtam. Ismét ponty. Első látásra 7 kilo körülire saccoltuk Antival. 6,20 kg volt, a mai éjszaka második legkisebb hala. Mindenkinek ekkora halakat kívánok!

18.kép

A mérleg nem hazudik

19.kép

Sztárfotó

Az este gondolni sem mertem, hogy ekkora halakat fogok fogni! Már kezdett pirkadni, amikor ismét maszatolós kapásra lettem figyelmes. Bevágtam. Éreztem, hogy valami van a horgon, gondoltam kárász, mert nagyon könnyen jött. A szürkületben igen rossz fényviszonyok között, a tó vize is párolgott, egyszóval nem sokat lehetett látni, mit is akasztottam, ezért gondoltam megemelem a halat, hogy megnézzem, mi is az. Sajnos bénán fogtam meg a zsinórt, mert lefogtam a mutató ujjammal, és amint megemeltem a halat, kirohant egy nagy farok csapással. Amúr! – kiáltottam fel. Örömömben, és fájdalmamban, mert ahogy kirohant a hal, a damil el is vágta az ujjamat. Kezdődött a harc, de legalább felébresztett minket a folyamatos kirohanásaival. Végre elfáradt, megszákoltuk, de persze a pontymatracon ismét csinálta a „fesztivált”. Nem volt egyszerű a fotózása sem, látni is a képen – ha a hal nyugton volt, akkor a horgász nem.

 20.kép

Az éjszaka záró hala a mérlegeléskor

21.kép

Legalább a hal nem pislogott

22.kép

Vissza is került ahonnan érkezett

Végül is hajnal négykor fejeztem be a horgászatomat. Közel nyolc óra alatt fogtam négy pontyot és egy amúrt. Összesen az öt darab hal 26,85 kg-ot nyomott.

23.kép

Az éjszaka összegzése

Minden sporttársamnak hasonló élményeket kívánok!

Görbüljön!

Szabó Balázs (SzahoteN)

Fotók (Szabó Balázs és Vér Antal)

Novemberi örömpeca

November 14-ét mutat a naptár. Az idő gyönyörű, horgászatra csábít és erre a csábításra nem lehet nemet mondani. Mivel utazási feltételeim sajnos szűkre szabottak voltak és egy horgász ismerősöm sem tervezte, hogy ebben a gyönyörű időben horgásszon (amit utólag bánhatott is), ezért a közelbe mentem. Pécstől alig 5 km-re fekvő magán horgásztóra esett a választásom, amelyik az egyik kedvenc tavam, s legszebb kifogott békés halaim otthona.

 ???????????????????????????????

Az úton azon tűnődtem, hogy a tó melyik oldalán horgásszam!? A K-i oldalra esett a voksom, mivel estig odasüt a nap. És bár hiába van olyan jó idő, a nap melege azért mindig jól jön. Meg is érkeztem nyitásra. A büfében gyorsan megittam a szokásos szerencse kávémat, és irány a túlpart. Elfoglaltam a kiszemelt horgászhelyem, és indulhatott a szertartás: kipakolás, szerelés, etetőanyag keverés, stb.

01.kép

Az ébredező természet. Gyönyörű a tó a szürkületben.

Mivel finomszerelékes horgász vagyok, igen sok idő még az ember összerakja a horgászfelszerelést, és elkészíti a végszerelékét. De már izgatottan vártam, hogy halljam az első csobbanását, amint a vízbe ér a végszerelék. Miközben a rutinszerűen végrehajtott műveleteket végeztem, a Nap is előbukkant, és a túlpartot megvilágítva gyönyörű kép tárult elém.

 02.kép

A felkelő nap őszi színei.

Végre a botok bevetésre készen. Jöhetnek az etetőanyagok. Úgy döntöttem, hogy két különböző keveréket próbálok ki. Az egyik a jól bevált pelletes fekete CSL „vörös démon” hideg vízi aromával bekeverve. A másik a kicsit szokatlan, de a nálam bevált fűszeres hal. A trükk ott jön be a dologba, hogy szerintem eléggé „rikító” színe van már az etetőanyagnak ebben az időben, és ezért Big Carp-os vérliszttel kevertem össze. Így kaptam egy sötétebb árnyalatú, de mégis intenzív illatú etetőanyagot. Az így kapott keverék már megfelelő színű volt. Egy jó tanács, ha valaki ki akarja próbálni: óvatosan bánjon a vérliszttel, mert igen hamar elsötétedik tőle az etetőanyag. Igaz attól függ, hogy milyen vízterületen, és milyen időben horgászik az ember.

03.kép 04.kép

A bekevert etetőanyag keverékek (megfogyatkozva az alapozó etetés után)

Mindkét keverékből csináltam egy alapozó etetést. A pelletes feketével kiakasztott zsinórklipszes technikával horgásztam. A fűszeres hallal viszont a nádfal előtti 5-10 méteres sávot etettem meg (érzéssel dobálva, közel azonos távolságra). A nádfaltól úgy 2-2,5 méteres távolságban. Félve a nádtorzsáktól, és a nádfal előtti nádtorzsás akadóktól.

A végszerelék egyszerű, csúszóra szerelt gubancgátlós etetőkosár, megütköztetve gumi gyönggyel, a végén egy gyors kapoccsal rögzített horogelőke. A felszerelés 2 Heavy feeder bot. Az egyik egy 3,90-es Energo Team DX Kevlar Heavy Feeder bot Spro Intruder 4400-as orsóval ellátva. Ezen a boton egy 2 OZ-s spicc volt. Az orsó dobján 20-as Haldorádó feeder master pellet line zsinór volt felcsévélve, Kamasaki Dyneemax Vorfachline 15-ös átmérőjű fonott dobóelőkével összekötve. A másik készség egy 4,20-as Spro Dyno Force Heavy feeder bot medium spiccel ellátva. Ehhez a bothoz egy Spro Super Long – Cast Pro 460S távdobó orsót párosítottam. Ezen az orsón is 20-as Haldorádó feeder master pellet line zsinór volt felcsévélve ugyanazzal a dobóelőkével. A végszerelék egy 35 gr-os gubancgátlós etetőkosár, gumi gyönggyel megütköztetve, egy Big Carp 8-as gyorskapocs szilikon csővel a zsinór végén. A gyorskapocsba akasztva Kamasaki Dyneemax Vorfachline 12-es átmérőjű fonott előke és a Gamkatsu 3510F – 4 – es horog. A horog kötését Fox zsugorcsővel védtem meg, az akadók és kagylók miatt.

05.kép

 06.kép

A végszerelék bevetés előtt.

A csalik terén nagy dillemában voltam. Vannak kedvenc, jól bevált csalik, de az idő, és a hideg víz nagy fejtörést okozott, és persze a hideg vízzel a halak óvatosabban is kapnak. Ezért csak kis átmérőjű csalikat készítettem össze (oldódó és finom pontypelletet), de azért 1-2 favoritot is magammal hoztam (12-es kemény fúrt pelletet), nagy reményt fűzve hozzájuk.

 07.kép

A „csaliarzenál”

Mivel a tavat jól ismerem, és igen sok élmény köt ide, reménykedtem szebb példányokban is (kb. 1 hónappal ezelőtt fogtam egy 9.80-as és egy 10.10-es tükröst itt). És titkon abban reménykedtem, hogy sikerül akasztani újra.

 08.kép_9_80kg09.kép_10_10kg

Ezen a tavon fogott 2 legnagyobb halam.

A Nap sugarai kezdtek átbukni a nádfalon és végre elkezdtem horgászni. Pontosan 7 óra 33 percet mutatott az órám. Leültem a székembe, hátradőltem és nekikezdtem a jól megérdemelt reggelimnek. Ám kb. 10 percet volt benn mindkét végszerelék, az egyik boton erőteljes kapás volt (karikába hajlott majdnem a bot). Bevágok! Megvan!

Fárasztás közben éreztem, nem valami nagy hal, de hal. Már a merítő szákért nyúlok, csap egyet a vízben, majd búcsút intett. Leakadt – gondoltam, – jól indul ez a horgászat.

Kicsit bosszankodok, amíg újra meggyúrom az etetőkosarat és csalizok. Épp törlöm a kezem és mintha az előző kapás másolatát látnám a másik botomon. Felkapom a botot az állványról. Ez is megvan. Kb. 1 perc és már a merítőben figyel a kb. 2-3 kg-os tükrös. Kiszedem a horgot a szájából, megnéztem nem sértette-e meg, és már bele is került a haltartóba. Nem nagyon szoktam haltartót használni, de mivel egyedül horgásztam ezért raktam a halakat a haltartó szákba, de csakis verseny szákba, amiben nem sérülnek meg. Mivel sporthorgász napijeggyel horgásztam – mint, ahogy szinte mindig -, a halakkal a legkíméletesebben bánva, a fotózásig tartottam szákban őket. A horgászat elején megkértem Ritát, a tógazdát, hogy szokásos módon készítsen majd képeket a zsákmányról és rólam. Mérlegelés után persze az összes hal visszakerült éltető elemébe, a vízbe.

Nem volt mit tenni, a másik botot is felcsaliztam, etetőanyagot gyúrtam a kosárba, és vissza a vízbe mindkettő. Amint leültem folytatni a reggelim, ismét kapás. Ismét felpattantam a székemből. Berántok! A halacska rajta. Ismét 1-2 perc és a szákban az előző ikertestvére. Közel 1,5 órája horgásztam és még nem bírtam megenni a reggelim. Mégiscsak jól alakul ez a peca!

Úgy délelőtt negyed 11 magasságában járt már az idő, és elkezdett fújni a szél. Sajnos szembe szél fújt, ami feederezéshez nem a legideálisabb. De nem ez volt a legnagyobb probléma. A széllel a halak kapókedve is abba maradt. Szinte délután 2-ig egy mozdításom sem volt. A szél ez idő alatt folyamatosan változtatta irányát. Szinte az égtáj összes irányából fújt.

 010.kép

Halra várva.

Egy idő után alábbhagyott a szél, és mintha megtáltosodtak volna a halak is. Szinte ugyan az volt a forgatókönyv, mint reggel. Sorra kapás-kapás hátán, és halat hal követett. 3 óra körül, mintha egész nap szélcsend lett volna. Gyönyörű, sima letisztult vízfelszín és idő. Egyszóval ideális a horgászathoz. Csak sajnos a horgászatra szánt idő a vége felé járt már.

 011

A béke „szigete”, ahol csend és nyugalom honol.

Így lassan elkezdtem összepakolni. Eseménydúsan sikerült ez a mai nap. Összesen 3 halat vesztettem, valószínűleg rossz akadás miatt. A horgászatot reggel 7:33-kor kezdtem és 15:30-kor fejeztem be. Ebben a 8 órában nem unatkoztam. Igaz, a mellettem lévő horgászok bosszankodva konstatálták, hogy nálam mennyi kapás van, és hányszor merítem meg a szákomat, mivel a partra segített zsákmány összesen 11 ponty. Összsúlyuk 23,45 kg volt. Ami igen jónak számít ebben a novemberi időben.

A legfogósabb kombináció: Fűszeres halas etetőanyag, 1 szem Fűszeres halas oldódó pellet, és 1 szem nagy pontyos oldódó ponty pellet. Ezzel a kombinációval 4 pontyot sikerült fognom, és kettő akadt le. A nap második helyezettje holtversenyben: 2 szem tenger kincse finom pontypellet és fekete gyémánt és magyar betyár oldódó pellet kombináció. A tenger kincse pellettel a pelletes fekete etetőanyag volt párosítva, a fűszeres halas etetőanyaggal a fekete gyémánt és a magyar betyár kombináció. És végül 1 halat fogtam nagy pontyos pellettel és pelletes fekete etetőanyaggal.

A nap érdekessége számomra, hogy a kiakasztott zsinórklipszes technikával meghorgászott helyemről „csak” 4 pontyot sikerül megakasztanom. A fűszeres halas etetőanyaggal fogtam a legtöbb halat, amivel egy szórt etetést csináltam. Mindig tanul az ember, hát még a horgász! J

 012

A zsákmány.

Remélem még az időjárás kegyelmébe fogad minket horgászokat, és egy-pár alkalommal még lehet kísérteni a szerencsét, na persze és a halakat. Görbüljön! J

Szabó Balázs (SzahoteN)

Fotók (Szabó Balázs és Rácz Rita tógazda)