Itt a tavasz!

Márciust ír már a naptár. Lassan hosszabbodnak a nappalok, hangosabbak a madarak és a hazánkban élő halak is elkezdenek ívni.

A napsütés hatására melegszenek a vizek, először az algák kezdenek el szaporodni, majd az algákkal táplálkozó mikroszkópikus nagyságú élőlények.

Lassan a halak is élénkebbé válnak, elkezdenek táplálkozni majd udvarolni és szaporodni. A ragadozó halak szaporodásában a legfontosabb kérdés a megfelelő időzítés, mert mire a ponty- és keszegfélék ivadékai megjelennek a kis ragadozóknak már akkorára kell nőniük, hogy a táplálék ivadékokat elkaphassák. Ez azért lényeges mert ha nem keltek ki a táplálékul szolgáló kis halak, akkor sok ragadozó ivadék éhen pusztul, ha pedig késik a ragadozásra való áttérés, akkor a zsákmány állatok “kinőnek a kis ragadozók szájából”.

Legkorábban ívó ragadozó halunk a csuka. Szakértők szerint az ívás idejét a csuka inkább a nappalok (vagyis a napok világosságának) hosszához igazítja, nem annyira a víz hőmérsékletéhez, mint általában a többi hal. Ívását ezért február végére, március elejére tehetjük. Fogási tilalmi ideje február 15-március 31-ig tart. Csapatokba verődve keresik fel a legkorábban felmelegedő partszéli sekély vizeket, kiöntéseket, – ahol a víz 5-10 fokra felmelegedett – és a rövid szárú növényzetre ívnak.

Az ikraszemeket a szülők viszonylag nagy területen szórják szét (a nőstény először kiszórja az ikrákat, a hím ezekre spricceli a megtermékenyítő haltejet). A 2,5 mm-es átmérőjű, ragadós ikraszemek a növényzeten tapadnak meg, az alacsony vízhőmérséklet következtében viszonylag hosszú idő szükséges kikelésükhöz.

A körülbelül kéthetes ikrafejlődés után kikelő csukalárvák még napokig a növényzeten függenek. Aktív táplálkozásuk kezdetén 12-13 mm-es hosszúságúak. A zsenge csukaivadék a növényzet sűrűjében keres menedéket. Első táplálékát kerekesférgek képezik, de gyors fejlődése következtében napról-napra nagyobb planktonszervezeteket igényel. A 20 mm-es csukaivadék már ragadozó életmódra tér át.


A süllő (fogassüllő) a csukánál majd egy hónappal később ívik, fogási tilalmi ideje március 1 – április 30-ig tart. A süllő ívása vízhőmérséklet függő. Általában kivárja a 10-14 °C hőmérsékletű vizet, horgászmegfigyelések szerint ez sokszor egybeesik a kajszibarack virágzásával.

Párosan ívó hal, ikráját nád, fűz, éger, vagy más fa, esetleg más parti növények víz alatti finom gyökérszőnyegére rakja. A hímek az ívási időszakban, (amikor az adott víz hőmérséklete eléri a 8-10-12 °C- ot), kiválasztják a megfelelő ikrázó helyet. A helyet (fészket) – 30-80 cm átmérőjű terület – farkuk legyezőszerű mozdulataival megtisztítják a lepedéktől, iszaptól.

A hímek ezt a megtisztított “fészket” őrzik fajtársaiktól és a többi haltól, ellenben igyekeznek ikrás süllőt csalni a fészekre. Érdekes a hívogató tánc is: fejük szitáló mozgatásával próbálják odacsalogatni a nőstényt.

Ha ez sikerül a hím először szinte körbeudvarolja a nőstényt, szorosan gyorsan körbe úszkálja. Megnyugszanak, a hím és a nőstény a fészek fölött fejükkel a másik farka felé párba állnak. A násztánc ilyen helyzetben szorosan a fészek fölötti néhány percenként változó irányú lassú forgás. Szinte tánc. Időtartama fél óra, de akár másfél is lehet. Ez idő alatt a nőstény összes ikráját lerakja. Az egész testen végigfutó remegés kíséri az ivartermékek kibocsátását. A párok legtöbbször hasonló nagyságú példányokból alakulnak, de testesebb ikrások kisebb hímmel is összeívnak.

A szikállományban zsírgolyót tartalmazó ikrák ragadós héjukkal azonnal a letisztított aljzathoz (gyökerekhez) tapadnak. A termékenyülés általában nagyon jó – 85-95%. A hím (tejes) 5-8 napon át egyedül őrzi az ikrával telt fészket. Távol tartja az ikrafaló halakat és közben mellúszóival friss, oxigéndús vizet áramoltat az ikrákra.

Az embriófejlődés időtartama kb. hét nap. A kikelő süllőlárvák teljesen pigment nélküliek, átlátszóak, hosszuk 5-6 mm, aktív vertikális mozgással úsznak, illetve süllyednek. A 3-4 nap után szemük, fejük és gerinccsatornájuk pigmentálódni kezd, majd száj- és végbélnyílásuk fejlődik. Az ikra és a lárva 7-16°C vízhőmérséklet között nincs veszélyeztetve, az optimum 12-16°C. Fontos feltétel az optimális oxigénellátottság.

Egyes vizekben a süllőivadék-állomány egy része – a későn születettek vagy a parazitákkal nagyon fertőzöttek – a 4-5 cm testnagyság elérésekor már nem talál megfelelő méretű haltáplálékot. Ilyenkor ezek az “elkésett” példányok egész nyáron át plankton, esetleg vízi rovar fogyasztására kényszerülnek és az ősz végéig csupán legfeljebb 10 cm hosszúra nőnek. Az ilyen visszamaradt ivadéknak a tél folyamán nagy százaléka elpusztul, vagy a nagyobb ragadozók áldozata lesz.

Néhol süllő “fészkeket” telepítenek ívás idejére:

A balinok ívása április elején kezdődik, de május közepéig is elúzódhat. (tilalmi időszak: március 1. – április 30.). 3-4 éves korában válik ivaréretté. Sóder- vagy homokpadokra, esetenként gyökerekre rakja 300-400 000 ragadós ikráját.

A balin vagy ahogy Hermann Ottó nevezte – a Ragadozó Őn -mint az nevéből is sejthető: ragadozó – egy keszeg aki megunta a vegetáriánus kaját. Egyszer az Ős – Őn gondolt egyet és utána vetette magát a snecinek. A balinnak akkor sem voltak és most sincsenek fogai mint ahogy azt egy rendes csukától vagy süllőtől elvárható, neki másmilyen eszközökhöz kellett nyúlnia. Egy rafinált szokása, hogy gyakran csoportosan, ‘vízi farkascsordaként’, a küszrajokat szabályosan bekerítve vadászik.

Kiszemelt áldozatát kitartóan üldözi, de zsákmányát fogatlan szájával csak üggyel-bajjal képes elkapni, és így sokszor el is véti. Sikertelenségébe nem nyugszik bele, újból és újból támad. Elejtett áldozatát egyetlen erőteljes cuppantással szívja-hörpöli be nagyra tátható száján.

Húsa? Mint a keszegé – hallottam már ‘szálkafőzeléknek’ is csúfolni. Bevallom, nálunk sem kívánatos az asztalon, de egy horgásztársam esküszik rá, hogy répával sütve isteni.

Ritkán horgászom kifejezetten balinra, bár horgászata tényleg érdekes és izgalmas. A balin nagyon jól lát, óvatos hal, nehéz becsapni. Kimondottan nappali ragadozó, ehhez képest éjszaka is fogtak már termetes balint, a lenti példány is sötétben rabolt a fahalra a Dunán kedvenc süllőző helyemen.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért a balin a horgászok egyik legkedveltebb sporthala. Horgászata igen változatos. Egyaránt fogható műléggyel, villantóval, sőt vízigolyóval úsztatott élőhallal is.

Teste kissé síkos, bőrét apró pikkelyek fedik. Úszói erőteljesek, nagyok, főleg a farokúszó amely e vízben a gyors haladást teszi lehetővé. A hátúszója nagy, első sugara kemény, ha a balin a felszín közelében úszik gyakran kilátszik a hátúszó hegye a vízből, mintegy barázdát húzva. Innen lehet tudni, hogy a balin a felszín közelében vadászik. A balin kiváló úszó és a mozgásban szinte fáradhatatlan. Egyike a legkecsesebb és legszebb formájú halainknak. Gyorsan növekvő, jelentős testtömeget elérő halfaj. A „méretes” nagyságot (40 cm) a 4-5-ik évében éri el. Vizeinkben meghaladhatja az 1 méteres hosszúságot is, tömege pedig a 10 kilogrammot. Az eddig ismert legnagyobb hazai példányt 15 kg-os. Oroszországban azonban, elbeszélések szerint, hidegebb vizű folyóban fogtak már 20 kg feletti példányokat is.

Forrás: wikipedia

Reklámok