OB II forduló


Így bő egy hét távlatából kicsit fakóbbak az élmények és az emlékek, de egyszerűen fizikai képtelenség lett volna tőlem, egyből leírni a tapasztalatokat Az utóbbi időben nyögöm még a vizsga időszaknak és a munkának a fáradalmait. Elég sűrű volt eddig ez az időszak, de nem a peca miatt!

Szóval OB! Kalocsa, Duna! Valahogy úgy indult az egész OB-ra való készülődés részemről, hogy Bencétől sikeresen beszoptam egy vírusos torokgyulladást. 5-6 éve dokinál sem voltam, de most mennem kellett, nem volt mese! Kaptam valami izét, meg receptet, amin volt még valami izé, hogy azt csak akkor, ha nagyon szarul lennék, mert az valami brutális izé! Nem vagyok nagy gyógyszer evő, de most tényleg muszáj volt! Ha valaki meghallott, azt hitte egész héten tivornyáztam, és megviselt az éjszakázás! Pedig nem! Azt lehet jobban viseltem volna amúgy!

Ennek a fényében indultam el Kalocsára! Pécs-Kalocsa viszonylag közelben van, nem úgy mint az első forduló helyszíne Markazi tó. Reggel, akarom mondani hajnalban indultam, hogy reggel a megbeszéltek szerint a találkozó helyen ott legyek, és lehessen pecázni. Na persze, ez nem jött össze. Balázsék (csapattársam) előző nap, vagyis aznap amikor én értem oda éjjel kettő körül érkeztek meg). Én ébresztettem a srácokat! És mint jó házigazda, előkaptam a kocsiból egy üveg vizet, és a kis gázégőmet, és főztünk egy kv-t! Hogy elősegítsem az ébredésüket! 😛
Aztán a hajnali peca nem jött össze, mert sólyáztunk, meg pakoltunk, meg piszmogtunk, meg  mit tudom én mit is a csináltunk már? A lényeg, hogy olyan 10 óra magasságában indult a motor, és hasítottuk a vizet.
Mondanom sem kell millió fok, izzadtam mint örömlány a templomban! Kentem is magam mint a kisgyerekek 30-as faktorú naptejjel, mert embertelenül égetett a nap. Aztán elkezdtünk dobálni, mondjuk az elején még csak dobáltunk a vakvilágba majdnem, mert laza 9 folyam kilométeres versenypályán nem pici! De szép lassan körvonalazódott a víz adottsága, meg persze, hogy a kibasz meleg betett a halak kapókedvének is.Balázs volt már lent pár héttel a versen előtt, és gyakorlatilag rommá fogta magát, hát most nem!
Szumma szummárum, elég kemény nap volt, és még a térdem felett ahogy ültem a csónakban, és a rövidnadrágom feljebb csúszott a combom igen szépen leégett!

Ráadásul itt a balinozás, nem az a balinozás, amit én a Dráván megszoktam, ha csak a csalik méretét is megnézem! Gyakorlatilag a domis (patakpecás) UL wobijaimat kell dobálni. Max 5 cm, de inkább 4 centis csalik voltak a nyerők! Szóval nekem ez is kihívás volt!

Aztán eljött a másnap. Most sikerült időben elindulnunk. Még hűs volt a levegő, jó volt ülni a csónakban a meleg sátor után. Ezen a napon okosabbak voltunk valamivel, mint előző nap (a pecára értettem 😉 )!
Jobbnál jobb, helyek mentén csorogtunk, dobáltunk kő ruganyokat, meg zárásokat! És a nap végére sikerült egy taktikát összevarázsolnunk! Mondjuk nagyban befolyásolta, még az a tény, hogy milyen indulási számot húzunk majd?
Most én húztam, és mondhatni jónak, is meg rossznak is. 10-es indulási számot húztam!Kb ez az a szám, ami lefedi az összes jó (jónak tűnő) helyet a versenypályán. Ráadásul az alacsonyabb indulási sorszámot húzott hajó elküldhet a lehorgonyzott helyünkről. Ami meg is történt a versenyen a rajtnál. Na de akkor a verseny. Hajnal 4:30-kor reggeliztünk, eligazítottak, és beszálltunk a csónakba. És elindultunk! Egyszerre az egész mezőny! Mai nagy hiba volt a szervezőktől, mert sajnálatos módon egy csónak nekünk jött, úgy hogy az egyik versenyző bele is esett a vízbe. Nagy szerencséjére, mert a motor persze nem állt le. Történhetett volna nagyobb baj is! De hála az égnek nem történt. Mondjuk az én kezem is cirka 20 centinek köszönheti, hogy egyben maradt! De a lényeg hogy nem lett nagy baj! Sajnos ez az egyszerre indítás nem egy jó buli, annak fényében, hogy az 5 lóerős motortól a 135 lovas! motorig volt hajó! Na de ez már a múlt!
Elindult a verseny, persze mi kb 15 perccel később dobáltunk, mert felénk nem hallatszott az indító dudaszó! Aztán dobáltunk,dobáltunk,dobáltunk…de semmi! Mondjuk Balázs fogott kb 8-10 cm-es süllőt, de az nem számított, mert van egy alsó mérethatár a versenyen. Aztán az idő múlásával, jött a “B” terv vagyis a csorgás! Elindultunk szépen lefelé. Aztán dobáltunk, dobáltunk,dobáltunk….semmi!

Egyszer csak egy helyi horgász odaállt fölénk a csónakjával és elkezdte ütni a vizet. Mármint kuttyogatni. És láss csodát kb 10 perc múlva kikarmolt egy méter körüli hareszt a vízből! A vizet gyakorlatilag habosra verték a pergetők, és tessék! 😛 😀
Sajnos a folyamatos apadás miatt a zárások kövezésén már nem bukott át a víz, nem lehetett a kövek mögé dobni, nem láttunk jász szedéseket, nem mozogtak a halak! Így jött a “B” terv “B” része! Csukázás! körforgó fel, és csorogva keresni a halat! Balázs akasztott is egy domit, de lemaradt neki. Így indult a csukázás….mondjuk kicsit hazárdírozás volt a vékony fluorocarbon előkére felrakott csali, de aki nem mer az nem nyer! És be is jött! Balázs fogott is egy kisebb krokeszt!
És ez is volt az egyetlen halunk a versenyen! Annak ellenére, hogy edzésnapokon fogtunk szinte mindent, amit lehet fogni műcsalival. A csukázásos vésztervet én ötöltem ki, vagyis rápróbáltam az edzésen és működött. De sajnos édes kevés volt, mert hiába fogtam edzésen halakat, megint megúsztam hal nélkül a versenyt! És ez már kezd frusztrálni!
Tibi és Zoli (a másik csapat) a csukázós taktikának köszönhetően, a 12-dik helyen zártak ezen a kemény versenyen! Mi pedig a 26.

Valahogy versenyen mostanában nem jön össze a halfogás! Ez az év nem kényeztet el, ugy mint a 2016-os év! De majd talán a következő fordulón fordul a kocka!

Advertisements

Vélemény?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s