Betli, kontra rebetli


Már a sokadik alkalommal taposom a kilométereket a Dráva mentén, autóval, bakancsban, de semmi. Tudom, nem egy könnyű pálya a Dráva, de azért nem tartom magam ilyen béna pecásnak, hogy ne tudjak halat fogni! Valahogy nem az igazi eddig a folyó, bár tegyük hozzá, hogy partról persze sosem lesz olyan jó mint csónakból. Szóval betli, betli és megint csak betli!
Viszont jókat kirándulok, gyönyörű helyeken járok, bodzát szedek (megjegyzem, Bence imádja a bodzaszörpöt, és már ezért is megérte lemenni). Hatalmas pipacsmezőkben gyönyörködöm, összefutok Atyafival madármegfigyelő túrája közben. 😀  Mindig is aktívan töltöttem a pecáimat. Nem szeretem a tétlenséget. Ha nem jön a hal, akkor kirándulok, nyársalok, nézem a természetet.

És a nap hátralévő részében meg aktivizálom magam. Mert hát van egy lassan két éves (Úristen, két éves….két év…hihetetlen) Törpe, akivel egyre több mókában van részünk. Imád kint lenni, főleg ha van egy négyzetméternyi kis homok, ahol lehet játszani!

Szóval nem unatkozom, annak ellenére, hogy egyedül próbálom felderíteni a vizeket, csak már picit kezd egyhangú lenni ez a felfedezősdi! Nem mellesleg hiányzik már a halszagú merítő szák! 😀 Így a tilalom feloldása után leugrottam a kis patakra domizni. Legyes cumó összerakva, aztán még hajnalban egy hátsó gondolattól vezérelve, bedobtam a kocsiba a pergető cuccot is. De minek?!

Mert, hogy a domiknak nem szóltak, az tuti! Kibasz meleg, böglyök, domi egy sem, a balinok szétverték a vizet, de úgy, hogy a küszök a partra ugráltak ki. Persze egy 2-3 méter széles kis patakon rafkós balint fogni nem egy egyszerű mutatvány, de őszintén megvallva nem is erőltettem. A domit annál inkább, de csak nem akartak jönni! Viszont fogtam szép bodorkákat woblerrel. Ami külön öröm volt, mert még így nem fogtam bodorkát! Persze legyezés felejtős volt, mert a vízben és a parton lévő növények nem a legjobb méretben vannak jelen pillanatban, és ráadásul a víz is vagy 50-60 cm-rel magasabban volt az eddigieknél, így a gázlós peca is felejtős volt, mert necces volt már a vízmélység! Szóval nagy szopás! Ennek ellenére enyhén kesernyés szájízzel indultam haza. Nem csak a halfogás hiánya miatt, hanem mert a kocsiban hagytam a napon a vizemet, és mondanom sem kell, hogy a langy húgy meleg víz nem esett jó a szervezetemnek! Majd legközelebb….

Reklámok