Az utolsó előtti nap decemberben


Már jó ideje ismerem Balut, de ritkaságnak számít, hogy ketten menjünk el pecázni valahová. Most ez a ritka pillanatok egyike jött el december utolsó előtti napján.
A legutóbbi pecám szinte ugyanígy kezdődött. Bence úgy döntött, hogy nem alszik, és a szülei se aludjanak. Így még éjfélkor a szobájában lévő heverőn hümmögtem az altatódalokat. Éjjel fél egykor mentem vissza az ágyba aludni. Aztán 3:30-kor ébredt annak rendje és módja szerint, megéhezett a kis szentem. Én meg már nem tudtam visszaaludni, így hajnalok hajnalán ébredve, keveset aludva indultam el Balut felvenni a megbeszélt találkahelyen, aztán irány a nagy sötétség. Piszok jól mentünk, pedig nem toltam a kocsinak, így egy helyi krimóban megálltunk egy bambira. Szemmel láthatóan mi voltunk az első vendégek, mert még a kávégép se volt bekapcsolva. Megittuk az itókánkat, aztán irány a víz. Bepakoltunk a csónakba, Balu kinevezett kapitánynak, így rám hárult a feladat, hogy keressem a halakat.  Mivel már voltam itt párszor, a “tuti” helyekre próbáltam leállni, de mondanom sem kell, hogy hiába.
WP_20151230_10_38_05_Pro 2015.12.30_Csépány tó 002 2015.12.30_Csépány tó 001
Aztán elindultunk mint a mérgezett egér….le és fel….próbáltunk szélárnyékot keresni, mert azért az 1-2 °C ban a szél egy csónakban nem a legkellemesebb érzés. Végül a tó naposabb részén dobtuk le a horgonyt. Napsütés, szélcsend, és rengeteg csónak társaságában. Olyan érzés volt, mintha versenyen lettünk volna. Amióta meghirdették, hogy ezen a vízen lesz egy pergető verseny egyik fordulója, szinte mindennapos itt az ehhez hasonló tumultus (utólagos infó)! 😦
A
Szóval így utólag jól rászaladtunk a hosszú cicire. Balu próbált dobálni a szartól a rakétáig mindent, de nem igazán jött össze neki még a kapás kicsikarása is. Ő bénának tartotta magát, de közel sem volt béna. Ez egy ilyen “szar” peca volt. De inkább megyek szar pecára, minthogy egy jó napom legyen a munkahelyemen. 😉 Nagy nehezen kikönyörögtem a vízből egy csukeszt, és amíg kivarázsoltam a csalit a szájából, máris körülöttünk volt vagy 3 csónak. Annyira szánalmas volt, hogy mi csak nevetni tudtunk rajta. Szép lassan odébb álltunk, de nem sok sikerrel. Míg végül a tó legvégében kötöttünk ki, ahol ismét egy csuka és egy kárász érezte magát vashiányosnak. Mondjuk a kárászt egy ritkán használt technikával sikerült megakasztanom. 🙂

WP_20151230_11_01_18_Pro

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

WP_20151230_13_04_47_Pro
Summázva az év utolsó pecáját, én jól éreztem magam, ja és biztonságban. Mivel a nap második felében maga a Köztársaság elnökünk is vízen volt, így a parton kószáló testőrök őriztek minket és a halakat. 🙂