Álmomban sem…


Amikor elkezdtem írni a blogot, azzal a céllal kezdtem el, hogy kiadjam magamból az élményeket, amiket szerzek a horgászattal. Balu egyszer azt mondta, hogy rajtam látszik, hogy élvezem a horgászatot. És ez így is van. Minden percét élvezem. Esőben, hóban, sárban, és nyári rekkenő hőségben. De sosem mertem volna gondolni, hogy ennyi embert fog érdekelni amit leírok, amit átélek. Holott mindenki, aki igazán szeret horgászni, hasonló élményekkel gazdagodik minden alkalommal szerintem. 😛

Az elmúlt időszakban picit megcsappant a pecára fordított időm, de ennek a böjtnek is meg van a maga szépsége! Nem, hogy a szépsége, hanem az öröme, vagy nem is tudom mivel tudnám ezt kifejezni, leírni? Legutóbb Gábor küldött nekem egy kézműves remeket (mert most már minden kézzel készült dolog kézműves). Ami tényleg annyira szép, hogy ha horgászcuccaim közelébe kerülök, mindig kinyitom a kis dobozkát, és megcsodálom a kalafinta csalihalat!

Aztán pár héttel ezelőtt jött egy üzenet az egyik közösségi oldalon. Szabó Zoltán írt, hogy csinálna nekem egy pár wobblert. Először nem tudtam hová tenni a dolgot. De persze azonnal rábólintottam az ajánlatra. Hát srácok….hihetetlen egy keze van az úriembernek! Legutóbb már Zoli (Hungarianwobblers) írt róla egy bejegyzést. Amit a fával művelt, az valami hihetetlen. Én is a pályafutásom (szakmai) fával kezdtem, csak picit nagyobb kivitelben. 🙂 De ez már teljesen más dimenzió. A bloggerkedéssel álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi szeretetet és ennyi kedvességet kapok a horgásztársaktól. Időt, pénzt, energiát nem sajnálva névre szóló csalihalat készíteni egy vadidegen embernek. Nem találok szavakat rá.

Zoli küldött fotókat a készítésről. Ezek a fotók felérnek minden leírt szónál, és mondatnál. Hogy mennyi munka van egy ilyen kis fadarab elkészítésében. Számomra igen nagy megbecsülésnek fognak örvendeni ezek a fahalak! 😉 KÖSZÖNÖM SZÉPEN, ZOLI! 😉 (A fotók nincsenek kronológiai sorrendben, de szerintem átadja a munkafázisok, és munkamenetek szépségét.)

Na és végre megjöttek a halak is! Hihetetlen, ami a borítékban volt! Időt, s pénzt nem sajnálva….áááá szóhoz sem jutok! Hatalmas köszönet Zolinak a halakért! Annyira szépek, hogy ezek is vitrinbe kívánkoznak, de megígértem, hogy horgászni fogok velük. De hatalmas becsben fogom tartani ezeket a wobikat.

És pár fotó, hogy miért is csappant meg a horgászatra szánt időm mostanság! 😀

Reklámok

2 hozzászólás a(z) “Álmomban sem…” bejegyzéshez

  1. Újfent, és itt is gratulálok nektek, hidd el gyorsan bot lesz a kis kezében, és hajtani fogja a halakat. A miénk 3 évesen már nyaggat, menjünk már pecázni… 🙂
    Élvezzétek minden percét, mert azok a legszebbek!!!
    Persze a pecára is kell időt szánni, még ha “csak” a második legjobb dolog is mostantól az életedben.
    A blog sikeréhez és a kézművesek kreativitásához maxi respect!!!
    Csak így tovább!!!!

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.