Amerre lépek, hal terem


Nem tudom ki hogyan van ezzel, de én jobban örülök egy olyan horgászatnak, ahol olyan halat tudok fogni, amit még életemben nem fogtam. Ilyen például a kősüllő vagy a pisztráng, ja és persze a 7-8 kiló körüli süllő is! 😀
A hétvégén megadatott az a kiváltság, hogy egy olyan országban horgászhassam olyan emberekkel, akikkel az együtt töltött horgászat már több mint horgászat.

Csütörtökön meló után hazarongyoltam picit hamarabb, mert DP és Big T jött értem. Aztán elindultunk a Horvát-Magyar határ irányába. Útközben találkoztunk még MCFlyékkal, és így 2 autóval mentünk egyenesen Bosznia szívébe. Szállásunknál rengeteg autó. Az összes műlegyes horgász ott tobzódott. 🙂 Kis kellemetlenséget eltekintve a szobafoglalás körül egy csodaszép helyen voltunk. Szállást elfoglaltuk, berendezkedtünk, körbenéztünk a környéken, egy picit beszélgettünk a holnapi napról, aztán lefeküdtünk.
20141010269
Másnap a pecát emberi időben kezdtük. De még előtte lementünk a “tea” házba, a helyi mestertől venni pár legyet. Be sem fértünk hatan a kis bódéba, de a saját körte pálinkája körbejárt, mert az igazi bosnyák vendégszerető ember pálinkával enyhíti a kezdeti nyelvi nehézségeket. 😀 Úgy 10 körül már a vízben voltunk. 😀

Bezzeg idehaza már a napfelkeltét a parton kell tölteni, mert lemaradsz, és nem fogsz semmit. Mindenki már hajnalban ott tobzódik a vízparton ahelyett, hogy kialudná magát, és utána menne pecázni. Igazat megvallva a kialvással voltak problémáim, de nem ez a lényeg. Hanem hogy egy kristálytiszta folyó jéghideg vízében állva pisztrángra és pérre horgászhatok. Mint kiderült nem is olyan egyszerű ez a mutatvány. Merőben más mint idehaza domolykózni. Már csak a legyek méretét is nézve. Mivel itthon 8-10-es horgon lévő legyekkel horgászunk általában, amíg itt jó esetben 18-20-as horgon lévő CDC-ket röptettünk. És persze a prezentáció. Itt volt igazán nagy jelentősége annak, hogy is érkezik az a kis tolldarab a víz felszínére.

Amíg Peti meg Balu fogdosták a halakat, nekünk hármunknak 2 elszalasztott hal jutott. Konkrétan nekem még érdeklődő sem jött fel a légyre. De a látvány, ahogy a vízben állsz, és hirtelen meglátod a lábad alatt a halat, és szépen lassan a szemed rááll a keresésükre, mint amikor gombát keresel az erdőben, ezért már megérte. Ott is fokozatosan tárul föl előtted az erdő, ugyanez volt itt is. Szinte mindenhol hal, szebbnél szebbek.

Lehet ez volt a nyitja, hogy délutánra sikerült 7 db pinyót fognom, igaz nem nagyokat, de az élmény, és az, hogy pisztráng…! 🙂 Bezzeg a kiszedésükkel volt némi problémám. Aki fogott már pisztrángot a kezébe, az tudja, hogy annyira puhák, törékenyek, hogy az ember fél megfogni őket. Én is így voltam vele. Szinte mindegyik meglépett a kezemből fotózás előtt. Ráadásul Balunak a nap végére sikerült egy szebbet kiengednem a kezeim közül. Hát van még mit tanulnom.
Bosznia_ 006 Bosznia_ 007 Bosznia_ 008 Bosznia_ 009 Bosznia_ 014 Bosznia_ 018 Bosznia_ 020 Bosznia_ 021 Bosznia_ 022
A nap végén jött a következő sokk: a kaja. A kulcsszó: friss. Mirelit sült krumplit például jóval kevesebb étteremben adnak elénk, mint mondjuk idehaza. Igaz nekünk sikerült belefutni egy dupla adag sültnek nem mondható krumpliba. Lehet, hogy a balkáni étrend a sok hús miatt egészségtelen, bár arrafelé még így is jóval több zöldséget és halat esznek, mint mi, magyarok. A jó csajt is úgy nevezik: dobra riba, vagyis “jó hal” (semmi pipizés, legfeljebb pi-pi-pička formában – legalább is neten azt írják a népről 😀 ). Szóval kaptunk vacsorára sült pisztrángot félig nyers olajban tocsogó krumplival. De a helyi pálinka és a sör enyhítette a szenvedéseinket. 😀 Tigi cica fájdalmas jajveszékelését, és ijedségét pedig a sült pisztráng fejeivel próbáltuk enyhíteni, nem pálinkával. 😀

A következő napon a szállás tulaja adott pár instrukciót, hogy prezentáljuk a száraz legyeinket. Ezt próbáltuk elsajátítani a gyakorlatban a vízben állva. De sajnos a tegnapihoz hasonlóan annyi horgász volt a vízben, mintha valami horgászverseny lett volna rendezve ezen a szakaszon. Így ismét a folyó felső részére mentünk, ahol tegnap befejeztük a pecát. Ahogy beértünk a vízbe, DP-nek sikerült is fogni egyet. Pompás kezdés volt. Aztán beálltam egy gödör mellé, ahol hihetetlen szép nagy pisztrángok álltak bent. Próbáltam elcsípni belőlük egyet, de a rutintalanságom, és a türelmetlenségem miatt 2 vesztett halon kívül nem jutott belőlük semmi. Nagyon sok tanulnivalóm van még az efféle pecáról. Például ne csörtessek a vízben, mint egy vaddisznó. 😀
Bosznia_ 035 Bosznia_ 028
A hőn áhított péreket kerestem. Előző nap találtunk egy belógó fát, ahol beálltak a pérek. Elindultam oda, és közben dobáltam a húzós vízre a legyet, amikor hirtelen feljött a légyért valami. Vagyis jobb híján csak tippeltem, hogy a légyért jött fel, mert azért valljuk be, hogy egy sodró vízen 10-15 méterre sodortatott 22-es horgon lévő tolldarabkát nemigen lehet látni. Csak a legyes zsinór pozíciójából lehet következtetni, hogy merre jár a légy. Szóval ahogy feljött a hal, én bevágtam, és sikeresen megakasztottam, aztán jött a harc. A sodrás igencsak a halat erősítette, így remegő lábakkal próbáltam megszákolni, majd amikor megláttam, hogy egy szebb pért akasztottam, kezdtem bepánikolni. De sikeresen szákba tereltem, és remegő térdekkel vittem Baluhoz, hogy csináljon egy fotót. Persze mondanom sem kell, hogy ezt is elbénáztam, mert a törékeny halat sikeresen kiejtettem a kezemből fotózás közben. 😀
Bosznia_ 024
pa1105341
Az utolsó pecával töltött napon sikerült 4 pért és 10 pisztrángot fognom. Nagyban annak köszönhetően, hogy a prezentáción sikerült változtatnom, és persze, hogy nyitott szemmel jártam. Figyeltem az épp rajzó rovarokat, és az adott rajzó rovarokhoz hasonló legyet próbáltam feltenni. Naplemente környékén volt, hogy goddard caddis léggyel sikerült csak fognom kb. 1 óra alatt 6 pisztrángot.
Bosznia_ 048 Bosznia_ 047 Bosznia_ 043 Bosznia_ 042 Bosznia_ 041 Bosznia_ 040 Bosznia_ 039
Az este megkoronázása volt a Balu féle sushi. Hihetetlen, mennyire finom lett! Igaz, este fél 12-kor nem egy gyomorbarát étek, de nem tudtunk ellenállni neki. Sőt, fojtásnak sütött pisztrángot is. 😀
Bosznia_ 085 Bosznia_ 067 Bosznia_ 066 Bosznia_ 065 Bosznia_ 062 Bosznia_ 060 Bosznia_ 059 Bosznia_ 058 Bosznia_ 057 Bosznia_ 056 Bosznia_ 053 Bosznia_ 052 Bosznia_ 049
Reggel pakolás és irány egy kis kulturinputot felszedni, nézzük meg, hol is vagyunk, majd fájó búcsút vettünk a környéktől, a hegyektől, és a türkiz kék folyótól. Várt ránk cirka 300 km-es út hazáig, de már azon agyaltam hazaút közben, mikor tudnék lejönni ismét a többiekkel.

Szavakba önteni az elmúlt 4 napot nehezen lehet. Annyi dolog történt ezalatt a négy nap alatt, hogy képtelenség mindent átadni, de az biztos, ha tehetem, akkor ide még vissza fogok térni!

Reklámok