Nekem a riviéra, avagy a Mura-völgye


Kevés olyan hely van Magyarországon, ahol ne jártam volna. De legutóbb egy olyan helyre kaptunk meghívást, ami eddig kiesett. Nem, hogy nem jártam, de még nem is horgásztam. 😛
Az internet egyik hasznaképpen egy közösségi oldalon összeismerkedtünk Imivel és Ricsivel. Igaz Ricsivel már találkoztam egy pergető versenyen. A közös nevező már megvolt.

Így jutottunk el a Mura-völgyébe, Zala megyébe, egy vadregényes, igazi vadvizes területre, ahol nem csak a vízzel, de a növényzettel, és nem mellesleg a rengeteg szúnyoggal is meg kell küzdeni. Így minden adott volt egy remek pecás hétvégére.
Mura völgy
Pénteken, meló után Big T-vel karöltve elindultunk Zala megyébe. McFly és DP már úton voltak. Vacsora előtt oda is értünk. Welcome drink, gyors megismerkedés, és jött a meglepetés. 170 km-t kellett utaznunk, hogy bográcsban készült szarvas pörköltet kapjunk vacsorára. Gyorsan el is fogyott a bogrács pörkölt, sőt, még a bográcsot is kitörölgettük, annyira finom volt. Leöblítettük a helyi szőlőhegy terméséből készült borral. Így volt kerek a vacsora. Egy kis beszélgetés vacsora után, megbeszéltük a másnapi peca részleteit, és 1-2 légy is elkészült közben, majd azon kaptuk magunkat, hogy közel jár az idő éjfélhez. Mindenki elvonult a szobájába, hogy cirka 4,5 óra alvás után felkeljünk, és elinduljunk felfedezni a Mura-völgyi csodát.

Reggel megjöttek a túravezetőink, és irány a víz. Beültünk a kocsikba, egy jobb kanyar, egy bal kanyar, át a hídon, és már kint is voltunk a semmi közepén. Vagyis ott volt minden. Végeláthatatlan búzatábla, csend, felkelő nap, és a patak part. Szétosztottuk a bandát, és egyik csapat a felső szakasz felé vette az irányt, a másik meg az alsó felé.

Imi volt a vezetőnk. DP-vel a felső szakasz felé vettük az irányt. A kis terepjáróval törtük az utat az ember nagyságú gazban, igen érdekes volt, mivel nem igazán lehetett látni az utat. 😛 De a helyi erő tudta, merre kell menni, és megálltunk a pisztrángosnál. A név hallatán felcsillant a szemem, hogy lehet pisztrángot fogni, de mint kiderült, ez csak a neve, nem a valóság. Azért pisztrángos a pisztrángos, mert a vízben lévő kövek mögé beállnak a domik, és kiugranak a beeső csaliért.

Az első halat Iminek sikerült megfognia. A helyi erő, mégis csak a helyi erő. Aztán mi is belehúztunk, szebbnél-szebb domikat sikerült fognunk. És csak fogtuk, és fogtuk, és fogtuk őket. Azon kaptuk magunkat, hogy dél van. Menni kellene a megbeszélt találkahelyre ebédelni, ahol már 15 perce vártak minket.

Megérkeztünk, de még Ricsi a vízben állva dobál, Balu meg gázol a vízben. Nem csak mi éreztük magunkat jól a felső szakaszon. Mint kiderült Balu igen csak belehúzott reggel. Fogott egy akkora balint, hogy alig tudta lefotózni.
Még kaja előtt gyors eszmecsere, és egy kis dicsekvés, hogy ki, mivel, mekkorát, mikor…. 😛

Gyors kaja, kv, aztán irány a víz. Hihetetlen volt a délelőtt. Nem reggeliztem, és akkor szembesültem a dologgal, hogy ennem kellene, amikor  ebédhez készülődtünk. Annyira magával ragadott a peca, hogy szinte megszűnt létezni minden körülöttem.

 Helycserés támadás következett. DP-vel elindultunk az alsó szakasz felé. Nekem nem titkolt vágyam volt, hogy balint fogjak. Balu balinja láttán meg főleg. Amióta az Ipolyon elcsíptem pár balint legyezve, azóta meg vagyok veszve egy legyes balinozásért. 😛
Mura völgy
Az alsó szakasz annyira nem volt kegyes hozzánk, de kit érdekelt ez már. Annyira magával ragadott minket a táj, hogy az sem érdekelt volna, ha egész nap csak a zsinórt áztatjuk. Közben Big T is lejött. Kialudta magát a hajtós hét után, és újult erővel vette üldözőbe a domikat a partról pergetve.

Gyorsan eljött a nap vége, és még a másnapi murai helyszíneket meg sem néztük. Gyorsan kocsiba csaptuk magunkat, és irány a Mura.

Jólesett a naplementénél egy kicsit ejtőzni a parton. Balu jól megérdemelt pipáját pöfögtette, DP meg a kezét nézegette. Meg”harapta” valami bogár. Így jár egy bogaras cipész. 😛 Ricsiék meg egy rablásra próbáltak dobálni, hátha horogra akad az elkövető. 😛 De nem jött össze végül. Este fáradtan, elcsigázva mentünk a szállásunkra, ahol újult erővel elkezdett Balu és DP legyeket kötni. Én annyira fáradt voltam, hogy kettőig nem láttam már. Gyorsan el is aludtunk, de a hajnal ismét eljött.

Big T és én maradtunk a patakpecánál, a többiek lementek a Murára szerencsét próbálni. Ez a nap más volt, mint az előző. Sokkal erősebben sütött. 😛 És mintha a szúnyogok is többen lettek volna! Szóval kemény peca elé néztünk.
Mura völgy Mura völgy
A balinok és a domik elkerültek bennünket. Viszont rátaláltam a nyerő küszös csalira, és elkezdtem aprítani őket. Csak azt fogtam, amíg a többiek vissza nem jöttek a Muráról. Ott is gyengén fogtak a fiúk. Nagy valószínűséggel a nagy meleg miatt, vagy érezték a közelgő hidegfrontot a halak.

Ebéd után a többiek elindultak felfelé a felső szakaszra, halakat keresve. Mi Ricsivel ketten elkezdtünk pergetni, elindulva a sodrásnak felfelé. Ricsi 1-2 domit ki is csapott a vízből. Aztán jött egy meglepetés hal, egy gyönyörű színekben pompázó csapó. Gyorsan felraktam a tuti csapós pici wobimat, és dobás. Tekerek kettőt az orsón, és máris megjött az első halam. Gyönyörű szép sügér. Fotózás, és ment is vissza. Következő dobásra jött még egy, és a következőre is. Ricsi kikerekedett szemekkel nézte a 3 cm-es tuti csalit. 😛 Kb 3-4 éve vettem Szlovákiában ezt a wobit, de fogalmam sincs, hogy mi a márkája.

Aztán ennek a pecának is vége lett. Délután 3-kor már a szálláson pakoltunk. De még a hely varázsa és hatása alatt voltunk mindannyian. El kellett telnie 2-3 napnak, hogy ülepedjen a rengeteg élmény, egyhangú véleménnyel: vissza kell jönnünk ide idén még egyszer.

Reklámok