Úszó baszogtatás

Eljön egyszer minden horgász életében az a pillanat, amikor már nem azért megy le a vízpartra horgászni, hogy kifogja élete halát, hanem rátalál olyan horgásztársakra, akikkel egy hullámhosszon mozog. Azonosan gondolkodnak, és persze horgásznak. 😛
Ez így volt velünk ma is. Igaz, DP-nek már odahaza a szemére vetették, hogy amióta elkezdett legyezni, nem vitt haza halat. 😛 Meg kell jegyeznem, nem is igen fogott még. 😛 Lementünk  a Pécsi vízre egyet csontizni. 😀 Nem pergettünk, nem legyeskedtünk (kivéve DP-t). Sima úszós peca volt csontival.

Elég vicces látvány lehettem egy kis patak partján egy 6 méteres villámhárítóval. Én úgy gondoltam, ez megfelelő lesz a nehéz terepen. Egy 6 m-es bolognai bot, egy 2 m széles pataknál. De nem tévedtem, mert piszok jól meg tudtam horgászni azokat a helyeket, amit a növényzet miatt lehetetlen volt.

De nem is igazán a pecáról szólt ez a mai délelőtt. DP végre kiszabadult a műhelyből, és végre lát is mindkét szemére. 🙂 Balázst meg kicsit szerintem megfertőztük ezzel a patakpecával. De a kutyát sem érdekli, hogy ki miért, és minek. Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.



Aztán az ebédidő is elérkezett! Balázs Bear Grils-i magaslatokig jutva tüzet csiholt a semmiből.

Vagyis ahogy Matula Bácsi a tüskevárban. Náddal gyújtott, igaz DP papír zsebkendője is sokat lendített a dolgon, majd egy jót nyársaltunk és ettünk.



Kaja után Balázs bemutatót tartott, hogyan kell drótelőkére csomót kötni anélkül, hogy kézzel hozzányúlna. 😛 Közben meg egy helyi kiskölök prezentálta, hogy is kell itt horgászni kérem szépen.

Aztán összepakoltunk, és nagy ásítások közepette elindultunk haza. Szerintem ilyennek kell lenni egy tökéletes vízparton eltöltött délelőttnek.