Halásszy, Döme, Atyafi meg a Vidéki


Egy kicsit megkésve írom a bejegyzésem a hétvégi élményeimről, de mindenek megvan az oka. Az ok pedig egyszerű. Vagyis annyira nem egyszerű, mert egy könyv miatt van az egész. Kaptam egy könyvet, amit elolvasva, jócskán átrágva, megszületett ez a kis bejegyzés.De kezdjük a hétvégével. Hihetetlen élményben, vagyis élményekben gazdag napot töltöttem el olyan emberek társaságában, akiknek szavain csüngtem. Úgy, mint egy kisgyerek, akit elvarázsol a mese, amikor mesélnek neki. Mint lelki, mint testi feltöltődés volt olyan emberekkel eltölteni ezt a bő egy napot.

Ha már így kezdtem a bejegyzést, nem vagyok rest még magasztalni vendéglátóinkat. Zsoltot és Feleségét. Két olyan embert ismerhettem meg, akik igen sok embernek lehetne példakép nyitottság, és közvetlenség terén. Itt is szeretném megköszönni nekik a vendéglátást.

Na, nem is szaporítom a szavakat, inkább egyből a közepébe vágnék! Már hetekkel ezelőtt Balázs felvetette, hogy mi lenne, ha! Én egyből rávágtam, hogy jó! Ehhez csatlakozott Atyafi is, és DP is. Így kezdtük el szervezni Zsoltékhoz a kirándulást. Sajnos időközben DP fél szemére lesántult. Mert a jó csődör vagy megsántul, vagy megvakul. 😀

Igaz nem a legjobb időt választottuk a kirándulásunkhoz, de nem minden a pecáról szól. És aki éjjel legény nappal szarik kimenni a hidegbe horgászni.

Pénteken Atyafi segedelmével el is jutottunk a Köd szigetére. Persze Zsolt úgy fogadott, ahogy illik. Én személy szerint hirtelen megpillantva egy horror film jelenet jutott eszembe, hogy ott állt a kapu mellett egy sötét ruhába öltözött esősapkát viselő valaki, az autó fényszórójában megcsillanó fényes valamivel a kezében. De hirtelen felismerés, és feleszmélés után hatalmas nevetésben törtünk i mindhárman. A pecabot végén lévő garda, ahogy ide-oda himbálózott. 😀
DSC_0179
Gyors bemutatkozás, főhadiszállás elfoglalása, és már azon kapom magam, hogy ámulok Zsolték nappalijában. A sok serleg és horgászbot. Ez a látvány hihetetlen volt. És a vizuális mámort fokozta egy íz orgia. A halvacsoránk valami leírhatatlan íz élmény volt. Erre Balázs volt a bizonyíték, aki ugyebár nem is szereti a halat. De az utolsó gardát vele osztottam meg. A kulináris élmények után jött egy kis beszélgetés. Mivel én is most találkoztam Zsolttal, így féltem attól, hogy nem lesz közös téma. De félelmem gyorsan szertefoszlott. És azon kaptuk magunkat, hogy éjfélt ütött az óra.
DSC_0177
A hosszan tartó beszélgetés után visszatértünk a főhadi szállásunkra, ahol Atyafi egy különös élőlényt talált a mosogatóban. Egy kínai békát. Első pillantásra kicsit félt tőle, de hamar felbátorodva játékba kezdtek.
DSC_0181 DSC_0183
Az éjféli játszadozás után mindenki nyugovóra tért, de Atyafi szolid, és halk ébresztőt ígért nekünk. Ami persze hangos sikert aratott reggel napkelte előtt. Én személy szerint úgy ébredtem, hogy egyből a nadrágomba ugrottam, és teljes menetfelszereléssel indulásra készen álltam a gyakorló téren.

Még a nap sem kelt fel, de Atyafi mér fürkészte az ablakban a fákat, vagyis csak próbálta. Kiment gyorsan az ajtón, és konstatálta, hogy vagy 40-es szelünk van. Vagyis piszkosul fúj a szél odakint. Gyorsan rendbe szedtük a korai kelés okozta nyúzott sziluettünket, és már azon kaptam magam, hogy a kávét iszom a Balaton partján. Ahogy kezdett pirkadni, hihetetlen látvány tárult elém. A bejárati ajtótól úgy 4 méterre már a Balaton nyaldosta a parti kövezést. Csak ámultam, és néztem ki a fejemből.
DSC_0209
Gyorsan összepakoltam a pörgettyűs cuccot, és elindultunk Dömével sügerezni. De szerintem mindketten nagy ívben letojtuk, hogy fogunk-e vagy sem. Atyafi pedig száguldó riporterként örökítette meg minden mozdulatunkat.
DSC_0219
Próbálkoztunk még egy kis téli keszegezéssel, de hamar letettük pihenni a cuccokat. Ráadásul két olyan ember csatlakozott a maroknyi csapatunkhoz, akik igen vidám órákat szereztek nekünk. Soma bácsi és Gábor két olyan figura, akik mellett szem nem marad szárazon.
DSC_0232
Soma bácsi, elkezdett sztorikat mesélni, és még Gábor is könnyesre röhögte magát, pedig mindkettőjükkel esett meg az a történet, amit halászlé sámfázás közben mesélt el nekünk. Vagy a tolófájások megérkezése után mik történtek kint fél vagy háromnegyed vízen. Amikor a haltartóban pihenő hal miként élhette meg a felülről érkező áldást. Vagy amikor ifjú Soma futballozás közben milyen buzdítást kapott kedves papától a nézőtérről.

Úgy próbáltuk enni a halászlevet, hogy közben sírtunk. Nem az erős paprikától, hanem a röhögéstől. A hasunk nem attól fájt, mert kisámfáztuk halászlével, hanem a sok nevetéstől.

Ha már szó esett A HALÁSZLÉRŐL. Olyan halászlét főzött Zsolt, ami ezek után igen magasra teszi a mércét. Kritikus vagyok a kajákkal kapcsolatban, de ez a halászlé nálam dobogós. És a következő fogás, a ponty „chips”. Még most is érzem a számban az ízét, és vele együtt be is indult a nyáltermelésem. A desszert már csak tetőzte az íz orgiát. Egyszóval piszkosul jókat ettünk. 😛

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így ennek a napnak is. Szerintem amit ebbe a napba bele lehetett sűríteni, azt bele is raktuk. Gyors pakolás, és búcsúzás vendéglátónktól Zsolttól és a Balatontól. Aztán már azon kaptuk magunkat, hogy az autóban nosztalgiázva idézzük fel Soma bácsi egy-egy sztoriját.
DSC_0246
Pannon táj közepén ragyogó tenger
színe elé járul a rajongó ember.
Napfénnyel teleszórt kéklő ég alatt
tiszták az érzések, tiszták a szavak.

Megremeg a hangom, tájak királya,
minden zegzugodnak ezernyi bája
öleli álmaim seregét halomra.
Veszlek a számra, plántállak dalomba.

Mosolyod gyönyörű, hullámzó öröm,
felemeli lelkem, szívből köszönöm.
Isteni Balaton, tavak között bajnok,
fenséged előtt alázattal hajlok.

Mire a szép tó gyengéd lendülettel
választ suttog az ébredő szelekkel:
Ölembe bújhatsz, gyermeki eretnek,
nem oltárod vagyok, hanem a szerelmed!

(Kasza Béla: Nem oltár)

DSC_0230

A könyvről:

Írhatnék én több oldalt a könyv két főszereplőjéről. A párhuzamról, és az ellentétekről, de feleslegesnek érem. Lehetne taglalni, hogy a korkülönbség, és a város és vidékből származó ellentétek hogy bontakoznak, és oldódnak fel a könyvben. De ez is nagyon száraz irodalmias elemzés lenne. A könyvben szereplő két főhőst most már személyesen is ismerem, így kicsit fura volt olvasni a megismerkedésük történetét.
DSC_0247
A történet teljesen magával ragadó volt, de szerintem horgászokat ez magával is fogja ragadni. Nem sok időm van mostanában olvasni, de a könyvet sikerült igen rövid idő alatt magamévá tenni. Élveztem minden sorát. Én kicsit a grafikai illusztrációkat hiányoltam belőle, de gondolom a nyomdaköltség így is súlyos összegbe került. Amik vannak benne illusztrációk, kicsit sötétek voltak számomra, amik ehhez a vidám történethez szerintem nem illenek. De ez mit sem ront a történeten, és magán a könyvön.

És végezetül egy kritikai megjegyzés a könyvhöz. Szerintem túl rövidre sikeredett. 😉

Ajánlanám az ifjúságnak, akik begubózva a monitor előtt ülve bámulják az agyradír dolgokat a világhálón. Egy rövidke kis könyv, ami igen sok elgondolkodtató gondolatot ébreszt az emberi kapcsolatokról, nem árt a mai fiatalságnak. Akik a különböző közösségi oldalakon élik a társasági életüket, ahelyett, hogy fizikai és személyes verbális kapcsolatot építsenek húsvér embertársaikkal.

Egyszóval nekem tetszett!

A könyvet megrendelhetitek itt, és itt.

Itt olvashattok a hétvégéről a többiektől:
Atyafi
Döme
Halásszy

8 hozzászólás a(z) “Halásszy, Döme, Atyafi meg a Vidéki” bejegyzéshez

  1. Jaj, de jó volt ezt a kis visszaemlékezést olvasni! Hiányzik a sziget, meg a szigetlakók, pedig csak fél hete jöttünk haza. 😦

    Most nézem, nincs a partnerek között nálad a Pelsológia, micsoda dolog ez? 🙂 A kritikát köszönjük, örülünk, ha tetszett az iromány.

    Kedvelés

  2. Köszönjük a méltatást, de ez csak egy haltalan, szinte horgászatmentes hétvége volt! Lesz ez még jobb is, legközelebb azért főzünk valami normális kaját is nektek! 🙂 🙂
    Ha te nem vagy, megromlik a maradék pálinkánk (mert ökör iszik magában…) :O

    Kedvelés

  3. Persze hogy kevés a kép benne te, félreértetted, nem képregény hanem kisregény 🙂

    Kedvelés

  4. Visszajelzés: Halásszy | Atyafi Peca

  5. De látom senkinek sem tűnt fel, hogy nem volt címe a bejegyzésnek! 😛 Most már van, igaz nem a legfrappánsabb, de legalább már van. 😀

    Kedvelés

  6. “…Persze hogy kevés a kép benne te, félreértetted, nem képregény hanem kisregény :)…”
    Peti, hogy van a szemed? Az enyém most homályos a nevetéstől! 🙂 🙂

    Kedvelés

Hozzászólások lezárva.