Pár nap az Ipolyon


Idestova már 7. éve járunk augusztus 20-a környékén az Ipolyra egy össznépi pecázásra a család bevállalós tagjaival. Kezdetkor csak Édesapámmal ketten költöztünk ki a folyó partjára, ma már 4 sátor volt a táborhelyünkön, és 7-en etettük a szúnyogokat. Kicsit a nyugalom szigete ilyenkor ez a környék mindannyiunk számára. Pénteken meló után autóba ültünk párommal, és irány Nógrád megye. Szüleim már tárt karokkal vártak, mivel nem igazán van lehetőségem sűrűn hazalátogatni. Összepakoltuk a pergető és műlegyes cuccot (igen a műlegyes cuccot), kocsiba be, ablakot le, könyököt ki és irány a víz.

(A fehér pólóban Édesapám tűnik fel pár fotón. Sikerült őt is kicsit bevezetnem a pergetés rejtelmeibe.) Sajnos nagyon alacsony az Ipoly vízszintje. A zsilipek felett 2,5-3 m mély víz van, de alatta 50-60 cm végig. Gázolós pecához a legjobb, de a halak is eltűntek a vízzel együtt. Nehéz volt a halfogás, de azért el-el csíptem egy-egy példányt.

A melegben fel tudott az ember frissülni a hűs folyóvízben. Ez a kis kiruccanás maga volt a megnyugvás. Se telefon, se internet, se újságok, se munka, csak a csend. Párom átesett az első sátoros, táborozásos élményén. Főztünk, jókat nevettünk, beszélgettünk, és nem mellesleg sokat horgásztunk. Ismét gazdagabb lettem rengeteg élménnyel, és megannyi szúnyog csípéssel.  Azt hiszem mihamarabb visszatérek! 😛

Reklámok

Egy hozzászólás a(z) “Pár nap az Ipolyon” bejegyzéshez

Hozzászólások lezárva.