Járt utat a járatlanért! – Egy versenyző naplója (2. rész)


Azt mondják nálam okosabbak és tapasztaltabbak, hogy a finomszerelékes horgászokat egy vékony hajszál választja el a pergetéstől. Nem igazán hittem ebben a dologban, amíg igazából bele nem kóstoltam a pergető horgászatba. Az elmúlt egy-másfél évben szinte csak a ragadozó halak keresésén és felbosszantásán tevékenykedtem. Persze azért nem hanyagoltam el a feeder- és match-botos horgászatot sem, de valahogyan nagyobb hangsúlyt fektettem ebbe a módszerbe.

Igazából akkor fertőzött meg, amikor megfogtam az első süllőmet. Annyira szép volt a hal, hogy valahogy elragadott magával a fogás élménye, varázsa. Szó szerint megfertőződtem.

 01.kép_Novemberi reggel a tóparton

Novemberi reggel a tóparton

Az előző írásomban egy pergető versenyen szerzett tapasztalataimat, élményeimet osztottam meg azzal, aki elolvasta. Most is szeretnék betekintést adni a versenyen szerzett tapasztalataimból. Nem feltétlenül kell egy versenyen nyerni vagy dobogós helyet szerezni. Igazából (véleményem szerint) legtöbbet azokból a versenyekből lehet tanulni, amin nem szerepeltünk valami jól. Lehet gondolkodni, hogy hol hibáztunk, vagy mi az, amit másként kellett volna csinálni. Vagy csak egyszerűen nem evett a hal!

2012-ben került megrendezésre az egyik kedvenc pontyos vizemen egy pergető verseny. Az itt horgászók körében már közismert a jó csuka állomány, ezért a verseny híre hallatán gyorsan betelt a nevezési létszám.

02.kép_Kora reggeli megbeszélés

Kora reggeli megbeszélés

Mivel november végét mutatta a naptár, már elkelt a forró italok melengető hatása, így nem hiányozhatott a szervezőktől a versenyzők kényeztetése.

03.kép_Kulináris élvezet verseny előtt

Kulináris élvezet verseny előtt

A versenyre igen sok olyan horgász nevezett, akik rendszeresen látogatják a vizet és ismerik is azt, így nem ígérkezett könnyű versenynek.

 04.kép_Verseny megnyitója

Verseny megnyitója

05.kép_A kulisszák mögött készült az ebéd

A kulisszák mögött készült az ebéd

Nevezés sorrendjében kihúztuk az indulási sorszámokat, és mindenki elfoglalta a kiszemelt helyét a vízparton, ahol sejtelmesen kémlelte a szomszédokat és a vizet – vajon mit rejt a szomszéd doboza és vajon mikor jön az első hal?

06.kép_Készülődés a kiszemelt helyen

Készülődés a kiszemelt helyen

07.kép_A jövő reménysége

A jövő reménysége

08.kép_Leselkedés

Leselkedés

Azt vettem észre, hogy nekem az utóbbi pergető versenyeimen az első egy-másfél órában sosem sikerül halat fognom, ami még nem jelenti azt, hogy veszve van a dolog. Betudható a rossz helyválasztásnak, vagy egyszerűen nem találtam meg a „nyerő” csalit. Most sem volt ez másként. Láttam a tavon, hogy egy-két helyen fogtak már a halat, és mentek mérni. Ilyenkor akarva-akaratlanul is elkezd agyalni az ember, hogy mit is csinálhat rosszul, majd idővel (legkésőbb az első kifogott hal után) rájön, hogy semmi gond nincs itt!

09.kép_Néhány fogás

Néhány fogás

Egyelőre még nem érzem igazán a többi műcsalival való pergetést, ennek megfelelően plasztik csalikkal csapkodtam a vizet versenyek zömén. Ámde néha bele kell nyúlni a műcsali arzenál azon részébe is, amit kevésbé használ az ember. Ez meg is történt, mivel nem igazán volt étvágyánál a célhal, a csuka. Feltettem hát egy kisebb wobblert. Veszteni valóm nem volt vele. És az első dobás varázsára sikerült fognom egyet. Ezen felbuzdulva kezdtem elővenni a különböző kishal utánzatokat, de sajnos nem jártam sikerrel.  Viszont, ha versenyben akartam maradni halat kellett fognom, így hát visszatértem a plasztik csalijaimhoz – és nem bántam meg.

10.kép_Foggal-(körömmel) ragaszkodott a kényelmes pontyzsákhoz

Foggal-„körömmel” ragaszkodott a kényelmes pontyzsákhoz

A plasztik csalikra való visszatérésnek meglett az eredménye, hisz a verseny végéig sikerült még két csukát a szákba terelnem, így három fogott hallal reménykedhettem. Igaz, a pergető versenyek nem kilóra és nem darabszámra kifogott halakban, hanem centiben mérik az eredményt, így nem lehet tudni, hogy az adott fogással hol végez az ember.

A verseny után jólesett mindenkinek a finom ebéd, mert hiszik vagy sem, a horgászatban igen is el lehet fáradni!

 11.kép_A nap fénypontja a finom ebéd

A nap fénypontja a finom ebéd

Ebéd után jött az eredményhirdetés. Mindenki jókedvvel várta az összesítést, kíváncsi volt a másik horgász fogására. Folyt az eredményhirdetés, de a nevem csak nem akarták mondani. Némi várakozás után azonban én is ott voltam, így sikerült a dobogó képzeletbeli második fokára felállnom.

 12.kép_Díjazottak

Díjazottak

Még egy plusz öröm ért ezen a versenyen – a legifjabb versenyzőnk is sikeresen vette az akadályt a felnőttek között, sikerült halat fognia. Sőt, nagy örömére díjat is kapott, így büszkén állhatott közénk egy fotó erejéig.

 13.kép_Verseny utáni eszmecsere

Verseny utáni eszmecsere

A verseny tanulsága mindenképp az, hogy bízzunk az általunk kedvelt, és sikerrel használt csalikban, nem számít, hogy körülöttünk másik horgász mivel fogja a halakat, előbb vagy utóbb sikeresek leszünk. Nem szabad feladni a bevált dolgokat, mert nem sikerülhet minden elsőre. Az is sokat számít, hogy ki mennyire ismeri az adott vízterületet, ám ez sem mindig mérvadó.

(fotók: Hegedüs Anett)

Reklámok